Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Varga Viktória Ez nálunk is ugyanígy van, egész délutánokat töltü...
    2011-08-02 17:32:18 (Agyő pelus!)
  • Sipos Szilvi Szia Viki! Én a hajamat tépem kakiláskor... Fanni...
    2011-07-29 11:23:38 (Agyő pelus!)
  • Varga Viktória Szia Szilvi! Végre Regi is elhagyta a pelust, e...
    2011-07-28 12:05:15 (Agyő pelus!)
  • Hegedűs Anna Az internet alapján nem szabad elhinni semmit a be...
  • Jakab Gabriella Olyan, mintha magunkról olvastam volna... két évve...

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

…ott mászik a falon – folytathatnám, ahogy gyerekkorunkban csúfoltuk egymást öcsémmel. Úgy látszik, ilyenek a gyerekek, azaz a kisebb testvérek. Fanni állandóan utánozza a bátyját. Dde mindenben. Ha Csabi elkezd pörögni, akkor Fanni is. Ha köpködni, azt is, ha Csabin napszemüveg van, akkor neki is fel kell vennie, ha Csabi iszik biciklizés közben, akkor Fanni is kér inni. Evés közben, ha Csabi elkezd inni, akkor Fanni is azon nyomban szomjas lesz, sokszor még a falatot is kiköpi (ezt hogy utálom…), hogy igyon egy kortyot. Néha (mindig…) ez nagyon bosszantó. Olykor már Csabit is zavarja, és rászól, hogy ne utánozza. :)

Ezeken a képeken is látszik az utánozás majomszokás-szindróma. Bohóckodás, billentyűzés, négykezezés, Fanninak mindegy, csak mindenben a nagy és okos (?) bátyját utánozza... :)) 

Annak örülök, hogy egyre többet játszanak együtt. Na persze van, amikor Csabi kitiltja a húgát a szobájából, ha éppen pályát épít a versenyautóinak építőkockákból. Jogos is, mert Fanni nem tud úgy elmenni mellette, hogy szét ne rombolná valamennyire… De azért az haladás, hogy tudok palacsintát sütni úgy, hogy mindkét gyerek lent van velem, és Fanni ingázik a konyha meg a nappali között, ahol Csabi van.

Mostanában szoktak együtt pókerezni a zsetonokkal. Legutóbb teljesen meglepődtem Csabin, mert nagyon türelmes volt a hugival, nem zavarta, hogy Fanni szétrombolja a zsetonhegyeket. El is gondolkoztam, hogy talán beteg ez a gyerek… mert amúgy nagyon hamar a plafonon tud lenni, ha valami nem úgy történik, ahogy Ő akarja, vagy Fanni belerondít a dolgába. Na, nem is tartott sokáig ez a nyugalom, azóta sokszor kiabált Fannival játék közben.

Mindig új játékot talál ki, amivel aztán napokig elvan(nak). A pókerezés után azt találta ki, hogy a párnákból hajót épít, és Fannit kinevezte kapitánynak, Ő meg az első tiszt volt. Nem, nem vízi járműről volt szó, hanem űrhajóról. Sok Star Treket néz a gyerek… :) Ezért aztán Fanni volt Janeway kapitány, Csabi pedig Chakotay elsőtiszt. :) Két vagy három napig nem is lehetett lebontani a hajót, abban aludt éjszaka. Aztán persze ezt is megunta, illetve nem is, jött a porszívózás, és szét kellett szedni. Azóta nem építette meg, elmúlt az újdonság varázsa.

A minap (úgy két hete) a játszótéren is nagyon jól eljátszottak ketten. Én voltam a legjobban megdöbbenve, hogy milyen sokat tudtam a padon ülni (egyedül), és onnan figyelni, amíg játszanak. Jó, néha mennem kellett Fannival hintázni, csúszdázni, de már ez is haladás, hogy olykor le tudtam ülni, míg ők a homokozóban  szitálták vagy öntögették a homokot.

Olyan is van persze, hogy Csabi utánozza Fannit… :) Nemrég, amikor porszívóztam, Fanni kitalálta, hogy Ő bizony bemászik a porszívó helyére, a szekrény aljába. Csabinak is megtetszett az ötlet, persze egyből ki akarta túrni Fannit, amit én nem hagytam, így megvárta a sorát. Közben kigondolta, hogy finomít a stratégián, és párnákat hordott alulra, hogy kényelmesebb legyen neki.

Végezetül egy közös motorozós kép. Csabinak már öt foga esett ki, és csütörtökön megy először iskolába. Eszembe jutott, hogy volt valahol egy könyvem a Vackor sorozatból, aminek az volt a címe, hogy Első napom az iskolában. Hát, nem mondom, hogy nem tartok az iskolától, de majd meglátjuk, hogy s mint lesz. Már megvan minden, ami kell, nemsokára bekötjük a füzeteket, ráragasztjuk a vinyettákat, ráírjuk a nevét és az óvodai jelét, és bepakolunk az iskolatáskába. Úgy veszem észre, hogy én jobban izgulok, mint Csabi, ami nem baj. ;)

Persze egyelőre csak az alvásmentes időkben. Valahogy június első felében vettem le Fanniról a pelenkát, először amikor az udvaron voltunk. Kivittem a bilit, és mondtam neki, hogy ha pisilni kell, szóljon, és megyünk a bilibe pisilni. Szólt is, de elég sokszor az eleje belement a bugyiba, és amikor ezt megérezte, akkor fogta meg a nadrágját, és mondta, hogy ’PSSS-PSSS’. :)

Egy pár napig ment ez így, azóta magától bemegy a vécébe, és vagy a bilihez indul, vagy a vécére felrakja egyedül a szűkítőt (mikor milyen kedve van), közben mondogatja, hogy ’PSSS-PSSS’. Van, hogy csak abból veszem észre mindezt, hogy valami zörgést hallok a vécéből, nem mindig jön oda hozzám. :) Vagy szólongat, hogy ’ana, anna, ANNNNAAA’…

Most már tényleg csak alváshoz adok rá pelust, sokszor azt se akarja hagyni, de persze az azért még kell. A kakilással viszont még gondban vagyunk… Eleinte adtam rá pelenkát, mert csak mondogatta, hogy ’ana, kaka’, és fogta a popóját, de amikor ráültettem a bilire, két másodperc múlva fel is állt sírva, hogy nem akarja oda. A vécébe meg pláne nem. Na jó, akkor adtam rá pelust, akkor egy idő után elvonult az ajtó mögé, aztán jött elő, hogy 'ana, kaka’. De egy ideje nem akarja a pelusba elvégezni, ami például azt eredményezte pár napja, hogy Ibi mamának egymás után hét bugyit kellett kimosnia… :) Remélem, előbb-utóbb ez is megoldódik majd. 

Csabi rendületlenül pislog azóta is, hol jobb, hol rosszabb a helyzet. Pedig drasztikusan visszafogtuk a tévézést, számítógépezés meg egyáltalán nincs, esetleg ha mamáéknál vagyunk, és Ati is ott van, mert akkor néhány menetet hagyom, hogy gokartozzanak. A szemcseppet használjuk reggel-este, de valamikor visszaviszem majd a gyerekorvoshoz, hogy mit szól ahhoz, hogy a szemészeten azt írták a papírra, hogy gyerek-neurológiai kivizsgálás javasolt. Nem lehet megszokni ezt a hunyorgást, jó lenne, ha már elmúlna.

Ezen kívül más gondunk nincsen, hacsak nem az, hogy állandóan kint akarnak lenni az udvaron, de ott én nem tudok dolgozni, mert Fanni állandóan odajön, és a kezemet megfogva húz a hintához, vagy a biciklihez, vagy akárhová, csak vele foglalkozzak. Hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra… De hát dolgoznom is kell, nem mindig van lelkierőm este 9 után megcsinálni, amit aznapra terveztem, de nem tudtam befejezni. Szóval nem egyszerű. Pénteken felfújtam nekik a kis medencét, mert a nagyban még elég hideg volt a víz. Tegnap viszont már a nagy medencében fürödtünk, felmelegedett végre a vize. Fanni persze kizárólag Éva-kosztümben hajlandó kint lenni mostanában, pucéran szaladgál, klumpa nélkül, vízbe be-vízből ki… De legalább estére kifárad. :)

message 3 hozzászólás Hozzászólok »

 Pár hete megtanult biciklizni. Két keréken, persze. Azóta nagyon belejött, mindenhova bicajjal megy, óvodába, Duna-partra, közértbe. Még az udvaron is biciklizik, körbe-körbe a ház körül. Csak menekülni kell előle, mert nem egyszer nem tudott időben megállni, és nekiment Fanni biciklijélnek, vagy Fanninak. A legutóbbi esetből Fanni monoklija most kezd halványulni... :s

A bicikliznimegtanulás hétvégéjén kiesett a jobb felső egyes foga. Na, jó, kicsit résegített, mert kissé véresen hozta be hozzám... Mozgott, oszt Ő meg kihúzta. :) Nemsokára a mellette lévő is kiesik, mert mozog. Na, azt várom már, mert kicsit szürke, amióta kb. két éve az oviban pörgés közben összefejelt Ostorics Marcival, és elég szerencsétlenül érintkeztek. Persze, a másik kisiúnak semmi baja nem lett. :)

Május végén elballagott az óvodából. Csaknem megbántam, hogy nem marad még egy évet, mert a kis műsoruk alatt látványosan unta magát, vakarózott, bambult, ide-oda dülöngélt, forgott, mint akinek nincs türelme kivárni a végét. :s És még véletlenül se a többieket nézte, amikor szerepeltek. Jó, gondolom, látta jópárszor, sokszor próbáltak, de akkor is.

Eddig voltak úgymond a jó hírek.

Csabi elég régóta néha furcsán pislog néha. Először fel se nagyon tűnt, vagy csak nem foglalkoztam vele, rossz szokás, gondoltam. Aztán egyre sűrűbben csinálta, és már anya (=Ibi mama) is állandóan azt mondogatta, hogy "nem tetszik nekem ez a pislogás, nem tetszik nekem ez a pislogás". A jobb szemével pislogáskor olyan, mintha hunyorogna, kacsintana, erőse összecsukja, még a száját is felhúzza, mintha grimaszolna. Utóbbi időben elég ijesztő, szó mi szó. Múlt pénteken elvittem a gyerekorvoshoz, aki nevetve mondta, hogy tényleg idegesítő lehet, ne figyeljünk rá, ne is vegyük észre, és hogy biztos történt valami az óvodában, amitől feszült a gyerek, és így jön ki. Javasolta, hogy ne vigyük már többet, és egy hétig ne számítógépezzen, ne nézzen tévét (hátha ott látott valamit, amit nem kellett volna). Ja, és elküldött a szemészetre, biztos ami biztos, hátha szervi oka van. Hát én nem igazán hiszem ez utóbbit, de azért kértem időpontot, hétfőn megyünk.

Este meg utána olvastam a neten. Nem kellett volna. Szerintem tikkel a gyerek.

A tic (tikk) kényszeres cselekvés - egy kényszerbetegség -, melynek motorikus és vokális formája különíthető el.

A tik akaratlan, hirtelen, gyors, rövid, ismétlődő mozgást vagy hangadást jelent. A legsúlyosabb eseteket kivéve nem folyamatosan jelentkezik. A mozgással járó tik a normális mozgáshoz hasonlít. Egyszerűbb esetben csak egy-egy izomcsoportot érint - pillanatszerű pislogás, vállrándítás, hunyorítás stb. -, összetett esetben a beteg egész mozgássort végezhet, pl. simogatást, esetleg ugrást.

=> A pislogás és hunyorgás megvan, és nagyon gyakran csinálja. Bár amióta nem visszük óvodába, és mérsékeltük a tévézést, számítózást, valamennyire javult a helyzet.

A tik hangadással is járhat. Gyakran előfordul, hogy valaki ismételten köszörüli a torkát, vagy aprókat köhög, esetleg szimatol, holott egyébként tiszta a hangja és az orra sincs eldugulva.

=> Vannak időszakok, amikor állandóan köhécsel, holott nincs megfázva. Bevallom, az agyamra is ment olyankor az állandó köhécselése. Nem tudtem mire vélni, esetleg allergiás lehet, gondoltam.

A tik különböző formái átmehetnek egymásba: lehetséges, hogy valaki eleinte hunyorog, majd bizonyos idő múlva - néhány hónap, esetleg év elteltével - köhög vagy a torkát köszörüli. Nagyon fontos, hogy a tikkes gyermeket szülei pontosan figyeljék meg (betegségéről esetleg naplót is vezethetnek: milyen formában jelentkezik az akaratlan mozgás vagy hangadás, mikor fordul elő gyakrabban, a gyermek álmában is jelentkezik-e stb.)

=> Elkezdtem írni, és visszakeresni a videófelvételeken, vajon mikor kezdődhettek. Február 25.-ig tudtam visszavezetni, de akkor még csak nagyon ritkán, elvétve jelentkezett, aztán a ballagásos videókon, május végén már elég gyakran. Álmában nem vettem észre, dehát a saját szobájában alszik.

Jellemzően a békés, stresszmentes helyzetben a ticek intenzitása csökken, stresszes-feszült helyzetben pedig nő. Erős akaratlagos koncentrációval csak rövid időre lehet megállítani, a későbbiekben a feszültség a koncentráció miatt még jobban megnő, így újból biztosan előtör.

=> Hát ez az. Mi lesz az iskolában, ha az óvodától ennyire kivan...? :(

Kutatások eredményei szerint a genetikai hajlam vagy valamilyen ismeretlen idegrendszeri sérülés okozza. A fiúk idegrendszere sérülékenyebb, ezáltal nagyobb arányban érintettek. A hiperaktív, erősen korlátozott, mozgékony izgága gyermekeknél is gyakori eset. Saját nyugtalanságuk kielégüléséért küzdenek, így mutatkoznak meg rajtuk a tic jelei.

A TIC kezelése nehéz, általában teljes tünetmentesség ritkán érhető el. Enyhébb esetekben pszichoterápia jó hatású lehet. Súlyosabb esetekben azonban gyógyszeres kezelés indokolt, főleg akkor, ha az akarttól független cselekvés a beteget a mindennapi életvitelében korlátozza illetve kellemetlen helyzetekbe sodorhatja. 

A betegség 10-12 éves korban elég erősen mutatkozik, utána visszahúzódik, gyakran teljesen elmúlik.

Nem akarok én vészmadár lenni, nálunk az Apjuk a pesszimista a családban, de valahogy érzem, hogy nem szemészeti probléma lesz, ezért kerestem rá a neten. Elég sok esetet, hozzászólást olvastam, nem gondoltam, hogy ilyen gyakori ez a dolog. Hároméves kislánynál is előfordult ez a hunyorgásos pislogás. És vannak súlyosabb esetek is, de az már Tourette-szindróma, ennyire azért nem lovallom bele magam. :) Bár jobb félni, mint megijedni.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

…a körhintázáshoz. Május elején ismerkedett meg a dologgal, amikor Ibi mamáék lakótelepén káposztásmegyeri napokat tartottak, és elmentem a két gyerekkel. Az elején meresztett nagy szemeket, tetszett neki a nagy, zenélő-forgó micsoda. De nem kellett lasszóval felvonszolnom a hintákra, leszálláskor viszont volt ám sírás-rívás, hogy mért nem lehet estig rajta maradni… Ráadásul mikor Csabival dodgemezni mentem, akkor persze sivított és kapálózott az autók felé, hogy nehogymár Ő kimaradjon. Márpedig akkor még nem vittem fel, túl kicsinek tartottam ehhez. A következő helyszínen, az újpesti napok alkalmával, eljött öcsikém is, akinek ma már mindkét gyerek áhítattal ejti ki a nevét ("Atííí" :) ), és Ő Csabival, én meg Fannival dodgemeztünk egy jó pár menetet.

Ez volt májusban. Most, júniusban a gyerekszigetet vettük célba. Na jó, csak két szombaton voltunk, szintén Ibi mamáékkal, és Atííí-val. :) Nagyon sok ingyenes rendezvény volt, mint például az ugrálóvárak, de persze akadtak fizetősek is, úgy mint dodgem, körhinták, és naná, hogy a gyerekek oda vonszoltak minket. Csabi elment Atival dodgemezni, Fannit – hála az égnek – sikerült távol tartanom onnan, viszont a körhintáktól már nem.

Kiválasztotta, hogy egy kisautóba akar ülni. Jó, mellékuporodtunk (mama vagy én), aztán indulás után nem sokkal körbenézett, és rámutatott egy lóra, mondta, hogy "NNNHAHA, ODA”. :) Alig lehetett lebeszélni, hogy menet közben meneteljünk a játékok között.

Atihoz magától nem ment oda azért, de a vége felé akart még körhintázni. Asszem látta rajtam, hogy én már nem, úgyhogy fogta magát, odament Atihoz, és húzta a körhinták felé. :) Nagyfranc a kiscsaj… Úgyhogy az utolsó meneteket Ati nyerte meg. Párszor nézett rám kérdőn, hogy nem akarok-e odaülni Fanni mellé, de mondtam, hogy a-a, aki balek, az balek. :)

Nem tudom, mi ez a nagy szerelem a lovak iránt, de a körhintán is felült kétszer a lóra, és valódi pónikon is lovagolt körbe-körbe. :) Nem akartam én, mert sajnálom szegényeket, hogy csak körbe-körbe kell menniük (jó, néha irányt változtatott a bácsi), meg túl kicsinek tartottam Fannit ehhez, de addig nyaggatott, míg mondtam, na jó, mért ne. Felült a pónira, és ott mentem mellette. Ergo erről sajnos nincs kép. Aztán amikor elindult a ló, agyből le akart szállni, de mondtam, hogy kapaszkodjon ide (mutattam, hova), és utána megszokta a dülöngélést, nem akart lejönni. Persze később ment volna még egy kört, de a zord anyja nem hallotta meg. :)

Szerencsére azért túlnyomórészt egy játszósátorban voltunk, ami ingyenes volt. Még Csabi is talált magának műanyag autópályát, amit össze kellett építeni, jó sokáig elvolt vele. Én meg addig ide-oda meneteltem Fannival, egyik játéktól a másikig, mert persze mindig megfogta a kezem, és húzott magával. Néha Ibi mama megkönyörült rajtam és felváltott, tudtam én, hogy Őket is el kell hívnunk. ;)

A Viasat6-on megy egy ilyen műsor (Wipeout), amiben különböző akadálypályákon kell túljutniuk a versenyzőknek, és a legrövidebb idő alatt teljesítő kap 50.000 dollárt. Csabi odavan a műsorért, mostanában 6-ra meg kell fürödnünk, hogy lássa, aztán meg 7-kor a Star Trek következik, utána fér bele csak az idejébe az evés, fogmosás, alvás. :)

Olyannyira tetszik neki a műsor, hogy nemrég a szobájában is kialakított egy akadálypályát, teljesen egyedül találta ki és rendezte be, és fotóznom meg videóznom kellett, ahogy végigmegy rajta. :) Néha ugyan egy kis zavaró tényezőn is túl kellett jutnia – kinek neve Fanni –, de ez egy cseppet sem hátráltatta győztes versenyzőnket. :)

Az ágyon volt a start, következett a halálcsúszda – amin szerencsémre nem zúdult a versenyzők nyakába iksz liternyi energiaital, mint a műsorban… A zavaró tényezőn természetesen szigorúan át kell gázolni, ugyebár a cél szentesíti az eszközt…

Következett a korábban szebb napokat megélt, valaha pelenkásdobozként funkcionáló, majd rakétaként üzemelő, később házikóra átvedlett, jelenleg pedig alagútra átminősített akadály. Ez fölött kecsesen átszökkenünk, természetesen szigorúan bal láb elöl, közben zavaró-tényező Fanni fejét a helyén hagyjuk, vagy a tetőajtót rácsukjuk.

Utolsó akadályként a rettentő magas szobalétra tornyosul versenyzőnk előtt. Hogy lehet, hogy ez a zavaró tényező mindenhol felbukkan – üti fel fejét a gondolat hősünk fejében, de ne vesztegessük az időt, egy szép ugrás a Mariana-árok mélységű szakadék fölött, és máris a célban vagyunk, az ágyon, ahol örülvén győzelmünknek, kifújhatjuk magunkat.

Kérjük az ötvenezer dollárt! De szép is lenne… :)

A teljesség igénye nélkül – ezek Fanni jelenleg leginkább emlegetett szavai. :)

Mostanában Mama és Papa le szokta Őt vinni a Dunára, ami negyed óra gyalog, innen tőlünk. Általában egy héten egyszer bemegyek dolgozni Pestre, akkor mamáék jönnek babysitterkedni. Csabit elviszik oviba (már amikor nem beteg), aztán délelőtt, esetleg délután is elsétálnak Fannival a Dunapartra, nézik a hajókat – innen a JÁJÓ, etetik a kacsákat – ami „fanninyelven” HÁPHÁ. :) Egyszer láttak kenusokat is, ezt nem tudta még Fanni ismételni, talán NU-t mondott helyette. Azt, hogy Duna, szintén nem mondja, csak bólogat, hogy igen, ott voltunk, mikor kérdezem. :)

Egy időben – nem is olyan régen – Csabira azt mondta, hogy TYATYA, ami Csacsa akart lenni, de néha még DODÓ-nak is hívta. Mára állandósulni látszik a DODÓ… Meglátja a kertből Csabi szobájának az ablakát, odamutat és felkiált: DODÓÓÓ!!! Meglátja a monitoron a háttérképet, rámutat: DODÓÓÓ!! Felszólok az emeletre, hogy „Csabi, gyere”, Fanni odaszalad a lépcsőhöz, és felkiabál: DODÓÓÓ!!! Úgyhogy lett egy Dodónk. :)

A buborékfújókat imádja, Ő is próbál fújni vele, néha sikerül is. Nem állítom, hogy elsőre, de egy pár hallás után rájöttem, hogy a BUJÉ az buborékfújó akar lenni. :)

A Tic-Tacra meg nagyon rákaptak… Sajnos Fanni sokszor egyben nyeli le, én legalábbis így gondolom, mert nagyon hamar jön a következőért, hogy TITA, TITA!!! Ha nem akarok adni már, akkor kimegy az előszobába, behozza Csabi kisszékét, kinyitja a kamraajtót, odateszi a kisszéket, és kiszolgálja magát… :s Ilyenkor mindig eltervezem, hogy feljebb pakolom az édességeket, bár célravezetőbb lenne zárni a kamraajtót. Csak kéne hozzá kulcs is…

Jó ez az időszak, amikor ilyen aranyosan elkezdenek ismételni mindent, sok vicces és kedves pillanatot okozva nekünk. Emlékszem, Csabi egy időben úgy beszélt, mintha akcentusa lenne. :) Most meg már minden kimond szépen, sokáig az „l”-et és az „r”-ret nem tudta, de csak rájött egyszer, hogyan kell. Amióta kiestek alul a fogai, nem zárt fogsorral mondja a „z”, „sz”, „f” hangokat, ami miatt jár logopédiára az óvodában, de alig lehet észrevenni, hogy nem mond jól mindent. Ez azt jelenti, hogy én észreveszem, de Apja nem… :)

Most néztem meg, rövid „o”-val helyes. :) A közös játékra gondolok, aminek nálunk majdnem mindig veszekedés a vége… :(

Vagy azért, mert Fanni akarja rakni a lego sínt, de ugye nem tudja, ezért Csabi elveszi tőle, erre Fanni kirántja Csabi kezéből. Vagy mert Csabi nem akar Fannival játszani, vagy éppen az kell neki, ami a huginál van, aki nem adja oda neki. Vagy békésen rajzolgatnak egy asztalon, egyszer csak Fanni belefirkál Csabi rajzába (komolyan, mintha direkt csinálná, hogy Csabi mérges legyen tőle…)

Ha meg netén én kezdek el játszani Csabival, és ezt Fanni meglátja, akkor mindent eldob a kezéből, és rohan oda hozzánk reklamálva, hogy én csak vele foglalkozzak, ne a tesóval…

De azért olyan is előfordul, hogy jó ideig elvannak együtt. Bár eleddig ez a ritkább, de biztos lesz ez még így se. :)

Végre rájött, hogyan kell kimondani a „p” hangot, úgyhogy már megy az 'APA', ami régen 'ÁMÁ' volt, mondja a 'PAPA'-t is Kálmán papára, sőt, pár napja már Csabira is van szava, de ezt nehéz fonetikusan leírni: 'TYATYA', ami CSACSA akar lenni. :)

Mostanában szivacslabdával szoktunk bent focizni Csabival, helyesebben Ő beáll a fürdőszoba ajtóba, az a kapu, nekem meg be kell rúgnom a labdát. Ha sikerül, akkor helyet cserélünk. Gólnál mindig felkiált Csabi, hogy 'GÓÓÓL', egy idő után Fanni is mondta: 'DÓÓÓ'. :)

Egyre több mindent ismétel utánunk. Nemrég IbiMama és KálmánPapa levitte a Dunához, láttak hajót, amit Fanni úgy mondott, hogy 'JAJÓ'. :) A béka 'BÉBÉ', az alma 'AAMA', a cicára azt mondja, 'CC-CC', a kutya még mindig 'VÁVÁ'. Csabival együtt rászoktak a narancsos Tic-Tac-ra, ha eszébe jut, akkor megy a kamrába, kinyitja az ajtót (merthogy már minden kilincset elér, sajnos…), és mondja, hogy 'TI-TA, TI-TA'.

Ha éhes, mondja, hogy 'NYAMM, NYAMM'. :) A hagymát úgy mondja, hogy 'AMMA', és minden szóval így van, próbálja utánunk mondani, és hangzásában hasonlít is az eredetire. Előző életében a Kabos lehetett, mert a hagymához is hagymát eszik… De tényleg, annyira ízlik neki az újhagyma, hogy nem tudok úgy enni, hogy ne kérjen belőle, sőt, ki is lopkodja a tányéromból. Egy idő után persze kiköpi, ha túl sok van a szájában, vagy csípi, gondolom én, de utána újra kér.

Ha pisilnie kell, megy a bilihez letolt gatyával, és mondogatja, hogy 'PSSS-PSSS'. :) Ha meghalja Apa hangját fentről, akkor odamegy a lépcsőhöz, és felkiált 'HAHÓ!'. Ha mondom neki, hogy mindjárt szólunk apának, hogy jöjjön le, akkor odaszalad a lépcsőhöz és felkiabál, hogy 'APA!'. Apja persze válaszol, hogy mindjárt jön, de Fanninak ez nem jó, még egyszer kiabál, bár jobb szó, hogy ordít: 'AAPA'. Egészen addig, míg apja le nem jön... De mindenkivel ilyen parancsolgató, kiadja ám az ukázt, hogy ki mit csináljon. (Hogy' örülne neki a dédipapa, aki katona volt. :) ) Leginkább az 'ODA!' a parancsszava: mutat a székre, közben néz a papára és mondja, hogy 'ODA!', ez azt jelenti, hogy papa üljön le, méghozzá oda, ahova Őladysége mutatja. És jaj Neked, ha nem teszed azt, amit mondok. :)

Mindenkinek integet… Jó, hogy „falun” lakunk, de rég volt már, hogy falun mindenki ismert mindenkit… Mi nem sok embert ismerünk, csak a szomszédokat, közértes néniket, bácsikat, de Fanni úgy viselkedik, mintha mindenkit ismerne. Elmegyünk valaki mellett: integet. Elmegy mellettünk egy autó: integet. Elmegy valaki a kerítésünk előtt: integet. Bezzeg ha valaki felbátorodva az integetésétől közelebb jön, és elkezd hozzá beszélni, vagy netán meg akarja simogatni, akkor fordul elfele, elhajol, közben reklamál, mintha azt gondolná, hogy az egy dolog, hogy kedves vagyok és integetek, de ez nem jogosít fel arra, hogy belépj az aurámba. :)

Szerintem többet nem fogok írni a beszédfejlődéséről, mert annyi mindent próbál utánunk mondani, hogy nem is tudok mindent megjegyezni. Utána meg bosszankodok, mikor mesélném valakinek, hogy milyen édesen mondta a … - mit is? - elfelejtettem, a fenébe is.

Anno Csabinál elég soká kezdtük a rászoktatást, 2 és fél évesen lett szobatiszta, igaz, akkor szinte egyik napról a másikra. Most meg még meg se fordult a fejemben, hogy elővehetnénk a bilit, másfél éves Fanni, ráérünk nyáron, gondoltam én.

Elég régóta csinálja azt, hogy letolja a nadrágját. Néha elég idegesítő, mert: letolja-felhúzom-letolja-felhúzom-letolja… :s Aztán úgy sétálgat, bokájáig lecsúszott gatyában. Igazság szerint ezért kezdtem ruhát adni rá, azt nem tudja letolni. :)

Irén mamának említettem a dolgot, és azt mondta, hogy biztos zavarja a pelenka, azért tolja le a nadrágját. Megmondom őszintén, ez fel sem merült bennem, és nem is igazán hittem, hogy lehet benne valami.

Az egyik gatyaletolás alkalmával mondtam Apjának, hogy ültesse rá a bilire. És milyen öröm volt, mikor egyből bele is pisilt! Mi is örültünk az első produktumnak, meg Ő is. Utána egy pár napig nagyon sűrűn odament a bilihez, és mindig pisilt is bele. Azóta lanyhult azért a dolog… Nem baj, nyáron simán szobatiszta lesz szerintem, most nem erőltetem. Ha akar, ráül, ha nem akar, nem.

Kitalálta, hogy a vécére akar ülni, mert ugye tőlünk is azt látja. Még jó, hogy nem Csabit akarja utánozni, aki állva pisil… :) A szűkítőt viszont nem szereti, anélkül akar ráülni, de nem baj, mert belém kapaszkodik, és nem ijed meg, hogy beleesik.

Mostanában be szokott csapni: odamegy a bilihez, kérdezem, hogy „pisilsz a bilibe?” – bőszen bólogat, levetkőztetem, pelus le, ráül a bilire, erőlködik két másodpercig, nem jön semmi, aztán már nyúl is a vécépapír felé, hogy Ő most akkor megtöröli magát. Erre megy ki az egész. :) Múltkor majd’ félig letekerte a papírt, mire megláttam. De nagyon segítőkész gyerek, mert nekünk is Ő akar tépni, sőt, a többit is Ő akarná csinálni… :s

Szerencsére nagyon jó idő volt, sokat voltunk a kertben, Fanni kipróbálta a hintát, szorgosan lapátolta a földet a kisvödörbe, de egy idő után a kezembe nyomta a lapátot, és mondta, hogy „ANA”. Mondom, anya nem akar lapátolni. Erre erélyesebben szólt, hogy „ANNNA”. Mintha azt mondta volna, hogy anya, hogy’ gondolod azt, hogy nem teszed, amit mondok, lapátolj de rögtön! :)

A Balatonhoz is többször lesétáltam vele. Ez úgy nézett ki, hogy pár lépést a saját lábán tett meg, a többit a nyakamban… Babakocsit sajna nem vittünk, mert legfeljebb a fülem mögötti kispolcon fért volna el, annyi batyunk volt. A négy nap alatt Csabi egyszer sem járt a Balaton partján, ki nem lehetett robbantani a laptop és a fiúk mellől.

Baráti társasággal voltunk, úgyhogy Csabinak volt pajtása, 7-en voltak gyerekek. Fanni is sokat sertepertélt körülöttük, de leginkább csak nézelődő üzemmódban. :) Vagy ha ennél tovább merészkedett, abban nem volt köszönet, mert nyomkodta a billentyűzetet, egeret, miközben a fiúk játszottak, vagy a pókertáskában lévő zsetonokat dobálta, miközben a fiúk pókereztek (volna). :) Állandóan ki akart volna menni az udvarra, vagy ki a kapun, menetelni ide-oda. Tuti fix, hogy duracell elemek vannak benne, sajnos a stand by üzemmódot még nem találtuk meg rajta...

Hétfőn kirándultunk, egy pálos kolostor romjaihoz mentünk el. A fiúk vígan mászkáltak a falakon, naná, hogy kisvártatva Fanni is felmászott, és úgy ment körbe-körbe. Ment volna, egyedül, de persze fogtam a kezét. Nagyon élvezte, ide-oda mászkált, egy idő után már nem számoltam, hányszor jártuk körbe a kolostor romjait…

Megvizsgálta a kavicsokat az egyik helyen, majd megnézte, hogy a másik helyen is ugyanolyanok-e. Csabi bezzeg ennyi idősen le nem tette a kezét a földre, mert még piszkos lesz, Fannit meg ez cseppet sem izgatta, rá illik a nóta, hogy „kócos kis ördögök voltunk, naptól és kosztól sötét volt arcunk…”. :)

Utána még elmentünk a salföldi majorba állatokat nézegetni, ezt is élvezte Fanni. Bár mindig közelebb akart menni az állatokhoz, mint azt én szerettem volna, zokon is vette, hogy korlátoztam eme tevékenységében, de azért mégse bújjon be a kerítés alatt a lovakhoz… A pancsoló ludakat, kacsákat nézte a legtovább, de a birkákkal, ökrökkel, csacsikkal is sokáig szemezett.

Csabin nem láttam, hogy odalett volna a dologért, nem is volt kedve menni, de aztán csak feltalálta magát a gyerekekkel. Nem is nagyon nézte az állatokat, csak a fiúk után ment, egyedül talán a szalmabálákon való ugrándozást élvezte kicsit. Aztán egy ismerős házaspárhoz mentünk szalonnát sütni, amit én Fannival nagyrészt átaludtam, mert muszáj volt lefektetnem, nagyon nyűgös volt.

Összességében jó volt ez a négy nap. Sokat meneteltem Fanni után, mert állandóan jött oda hozzám, megfogta a kezem, és nekem is mennem kellett, ahova Ő menni akart. Talán harmadik napra sikerült elérnem, hogy felmenjen egyedül a lépcsőn, anya itt megvár, menjél, mondtam neki. Fel is ment, egész sokáig elvolt fent a fiúkkal, úgy 1-2 percig, aztán odajött a lépcsőhöz, és jelzett, hogy anyarabszolga segítse le. :) Viszont amikor aludt, akkor aludtam mellette én is, úgyhogy azért pihentem is.

Tegnap azért jó volt hazajönni. Az út elég hosszú volt, három órán át tartott, és ebből csak egyet aludt Fanni. :( A végére alig tudtam lekötni, sok volt ez neki, na. Délután fél 2 körül érkeztünk meg, megköszöntük a szomszédnak, hogy etette a kutyát, aki állítólag éhségsztrájkba kezdett, mert alig evett. De mi arra tippelünk, hogy egy másik szomszéd is etette, mert szoktam látni, hogy olykor odahívja a kerítéshez, és ad neki valamit egy kis tálban. Mindegy, most már eszik rendesen, Ő is örült, hogy hazajöttünk.

Úgy két hónapja egyik délután azzal fogadott Julika óvónéni, hogy „Elviszitek Csabit nevelési tanácsadóba?”. Kérdeztem kissé ledöbbenve, hogy „miért?”. „Nem kell kétségbe esni” – mondta az ábrázatom alapján, „csak nem igazán tudjuk megítélni, hogy mehet-e iskolába”. Még azt is mondta, hogy az iskolaigazgató mondta nekik, hogy ha nem biztosak ebben, akkor inkább küldjék el a gyereket tanácsadásra, ahol szakemberek döntik el a kérdést.

Nincs is ezzel semmi bajom, valóban inkább most derüljön ki, ha valami gond van, mint az általános iskola első osztályában. A probléma az volt, hogy semmi bevezető, hanem rögtön azzal kezdte, hogy elvisszük-e tanácsadásra Csabit. Nem tudom, mit várt, hogy azt mondom, hogy „persze, minden nap azon gondolkodom, hogy el kell vinni a gyereket nevelési tanácsadóba”? Pár nappal később fültanúja voltam, hogy egy nagypapát a másik óvónő ugyanígy „támadott le”, nuku bevezető, bele a közepébe, ott is a döbbenet volt az első reakció. :)

A tanácsadóba elküldött papírra azt írták, hogy nagycsoportban kapták csak meg Csabit, sokat hiányzott, gyakran makacs, eleinte nem akart semmivel és senkivel játszani, nem mondta meg, ha kérdezték, hogy mi a baj, a többiek szívesen játszanak vele, de nem nagyon vannak barátai, balkezes, hamar elfárad a keze. Végülis egyetértettem mindennel (alá is kellett írnom), csak ez utóbbi lepett meg, mert én nem vettem észre, hogy hamar elfáradna a keze. Ja és a barát kérdés sem igaz szerintem, mert van két fiú, akiket sokat emleget, hogy velük szokott játszani Andris és Máté, de néha meg a lányokkal is a babakonyhában. Mindegy is, simán aláírtam a papírt, ez végülis az óvónők véleménye, ha így látják, ezt kell leírniuk. No problem.

Ez után hetente több alkalommal is „elkapott” Julika néni, hogy figyeli Csabit, és nagyon sokat változott az utóbbi időben, könnyebben kezelhető, az eszével sincs semmi baj, de hát ezt Ők is tudták, úgyhogy biztos benne, hogy engedik majd iskolába. Többször is odajött, hogy ezeket elmondja, és dicsérje Csabit, mintha lelkiismeret furdalása lenne, hogy elküldték tanácsadásra. Én meg mindig azt válaszoltam, hogy nem tartunk a vizsgálattól, nem baj, legalább kiderül, hogy ha van gond, akkor mi az, vagy hogy esetleg milyen képességét kell fejleszteni még.

Eljött a nagy nap, péntek 10:30-ra volt időpontunk Vácra. Majdnem visszafordultunk, mert a megadott cím a város határán volt, földút, új építésű félig kész házak. Mondtuk, ez nem lehet az. Felhívtam az óvoda vezetőt, hogy segítsen, merre találjuk a nevelési tanácsadót, szerencsére útba is igazított. Kiderült, hogy nem olyan régen, usque 6 évvel ezelőtt átnevezték az utcát, és nekünk az új nevet adták meg, de kitáblázva még mindig a régi van, és a GPS is azt ismeri. Frankó. Utóbb kiderült, hogy nem csak mi jártunk így, akik a prériről telefonáltak, hogy itt állunk a semmi közepén a megadott utcában, merre tovább. :)

Mindegy, odaértünk, kb. tíz perc késéssel, de megnyugtattak, hogy semmi gond, úgyis 11-kor szokták kezdeni, de direkt hamarabbra hívnak mindenkit. Lehet, hogy a fenti esetekből okulva, ki tudja…

Csabival együtt 4 kisgyerek volt, először csoportosan vitték be őket egy szobába. Ez a vizsgálat úgy 3/4 órát tartott, addig két nő a szülőket is „kihallgatta” felváltva. A miénk elég szimpatikus volt, Csabiról kérdezett, születésről, mozgásfejlődéséről, mit szót a kistestvérhez, meg hogy mit gondolunk az iskolakérdésről. Apja mondta, hogy nem tartanánk tragédiának, ha még egy évet óvodába járna, de Csabi biztos kudarcként élné meg, ha nem mehetne a csoporttársaival suliba.

Ezután volt egy kis szünet, a gyerekek ettek-ittak, a vizsgálat vezetők pedig bevonultak egy szobába, ahol elemezték a gyerekek által megoldott feladatokat. Utána egyénileg vizsgálták a gyerekeket, végül a szülőknek elmondták az eredményt.

Csabi eszével nincs semmi baj, a feladatokat is rendben megcsinálta, a matek szuperül ment. Viszont nagyon tüchtig, nagyon alapos, nagyon precíz, nem ad ki olyat a kezéből, ami nem felel meg az önmagától elvárt szintnek, inkább bele sem kezd. „Hát, kell találni egy olyan tanár nénit, aki ezt elviseli.” Így mondta. :s

Néhány példa:

- Volt másolásos feladat. Le kellett másolni templomot, mellé fenyőfát, meg még nem is tudom, mit, ezt nagyon szépen megcsinálta, meg is lepődtem. Viszont nagyon lassan lett kész. Öt ága volt a fenyőfának, Csabi megszámolta, hogy öt van, lerajzolt egyet. Megszámolta, hogy még négy kell, lerajzolt egyet, megint megszámolta, hogy akkor már csak három kell, lerajzolt egyet, akkor már csak kettő kell, és így tovább. Szerencse, hogy három olyan – idézem: – „tejbetök” – idézet vége – gyerekkel került össze, akik ezt elviselték. :)

- Három ábrát: kereszt, kör háromszög kellett a megadott sorrendben egymás után lerajzolni egy lap szélére, míg körbe nem értek. Átlagban 2 és fél perc alatt csinálják meg a gyerekek, Csabi 5 perc alatt végzett, ami a maximum elfogadható idő az ilyen feladatra. Hát, végülis nem futott ki az időből… :)

- Mutattak neki egy képet, amin egy bácsi volt bekötött szemmel, szaladtak előle a gyerekek, egy kislány egy terítőt rántott le éppen az asztalról. Kérdezték: mi van a képen. Csabi válasza: „katasztrófa”. A vizsgálatvezető nem hagyta annyiban, mondta, hogy bővebben? Erre Csabi válasza az volt, hogy „gondolkodom”. És akkor nem volt mit tenni, várni kellett, míg megfogalmazza magában a mondandóját.

- Mit csinálsz, ha elvágod az ujjadat? – volt egy ilyen kérdés. Csabi gondolkodott, de nem tudott mit válaszolni. Ez egy olyan élethelyzet, ami nem történhet meg vele, minek kérdezel tőlem ilyet – gondolhatta Csabi, mondta nekünk a vizsgálatvezető.

Egy szó mint száz, menjen nyugodtan iskolába, azt mondták, mert semmi értelme még egy évet visszatartani, jövőre sem lenne gyorsabb. Kérdezte Apja, hogy hogyan lehetne gyorsítani, vagy javítani ezen, de az volt a válasz, hogy sehogy, Csabinak ilyen a temperamentuma, nem kell, és szerinte nem is lehet rajta változtatni. Lehetséges, hogy a balkezességére vezethető ez vissza, mert ugyan a keze és a lába balos, de a füle és a szeme inkább jobbos. Mintha még nem alakult volna ki teljesen a kis fejében ez a dolog, de ha majd ez rendeződik, akkor talán megoldódik az összes probléma. Azt is mondta, hogy a tanárnak kevesebb feladatot kell adnia Csabinak emiatt, erről akár tud adni egy nagyon hivatalos papírt is, ha szükség lesz rá az iskolában. Hát nem tudom, ez mennyire lenne jó, a társai tuti kiutálnák, ha neki kevesebb feladatot kellene megcsinálnia, mint nekik. Nem egyszerű. Mindegy, most csak az a lényeg, hogy szeptembertől megy iskolába, aztán meglátjuk, ott hogyan boldogulunk. Fő az optimizmus. :)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

A legelső szava a „TÁTÁ” volt, ami a pápát jelenti. Már akkor is menő manó volt. :) Vagy talán a „BBBÁ”, ezt a kutyára mondta, amikor ugatott, ment oda az ajtóhoz, és mutatott kifelé. :)

Ezen kívül leginkább ezeket mondja még:

-        „ANA” = anya.

-        „MÁMMÁ” (igen, így olaszosan) = mama.

-        „BABA”: ezt akkor mondja, magára, amikor engem ismétel.

-        „HÚHA”: leginkább csak ismétel minket.

-        „HÓÓÓ”: utánozza, amikor mondom, hogy ott a hó, esik ahó.

-        „ÁMÁ: ezt mondja apa helyett, de hogy miért…

-        „ÁMMÁ”: ezt szerintünk a papára mondja.

Mostanában egyre több mindent ismétel, nem is tudom felsorolni mindet. A kutyára most már azt mondja, „VÁVÁ”, a cicára „PSZÍPSZÍÍÍ” (cicicc-et utánozva), a béka „BÉBÉ”, a motor „MÓMÓ”, tehát már elkezdett két szótagosan beszélni. :) Csabinál is így kezdődött.

Ha már Csabinál tartunk, akkor azt hiszem, rá mondja azt, hogy „DÓDÓ”, de hogy ez honnan jött… Úgy egy hete Ibi mamával mentek Csabiért az oviba, és egész úton azt mondogatta Fanni, hogy „DÓDÓ”. Mondtam, eddig ezt nem mondta, nem tudom, mi lehet. Aztán pár napja az ölemben vittem be a nappaliba, Csabi és Apa az ágyon voltak, tévét néztek, és Fanni Csabira mutatva mondta, hogy „DÓDÓ”. Akkor gondolkoztam el rajta, hogy Csabira mondja vajon?

Beszéd nélkül is megérteti, mit akar. Nagyon korán elkezdett mutogatni, hogy hol van, amit szeretne, vagy megfogja az ujjamat, és odavezet. Ha nem kap meg valamit, amit akar, akkor ennek elég nagy hangot is ad… A jó kis mély hangjával. :) DédiPapa hogy’ örülne, neki is olyan jó mély hangja volt.

Fanni lassan másfél éves lesz. Most körülbelül 84 cm és 10,5 kiló. Huhh, tegnap fürdés közben muszáj voltam lefotózni, mert akkora hasa volt, hogy az csuda. Visszagondoltunk Ibi mamával, hogy Csabinak milyen vékony lába volt (még most is az…), de a hasa neki is nagy volt a testéhez képest. De azért korántsem ekkora… :)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Hétvége óta nap közben nagyon jó idő van, tiszta tavasz. Szombaton Csabi magától mondta, hogy ki akar menni az udvarra. Tudni kell, hogy egyébként hét lóval se nagyon lehet kivonszolni, annál lustább a drágám. Mint az anyja, hehehe. :)

Szóval szombaton jó sokat kint voltunk, naná, hogy Fanni is nagyon élvezte. Járkált nagy peckesen ide-oda, Pötyikutyával is nagyon jól megbarátkozott. Mit ne mondjak, én eléggé kifáradtam nap végére. Állandóan mentem utána, mert gyakran annyira akar sietni, szaladni, hogy néha elbotlik, és olyankor csak fekszik, nem próbál ám felállni. Csabi dettó ilyen volt, ha elesett, ott is maradt, mert nehogymár letegye a kezét és az piszkos legyen! Majd jön a rabszolga és felsegít – gondolta. Na ja.

Vasárnap már nehezebb dolgom volt, mert akkor voltunk kint, amikor Apa kocsit mosott. Naná, hogy Fanni állandóan arrafelé sertepertélt. Bekéredzkedett az autóba. Betettem. Csizmáját levettem, mert irtózatosan sáros volt. Végig ott kellett állnom a kocsi mellett, mert ha nem látott, nyavajgott. Egy idő után rájöttem, hogy azt hiszi, hogy el is megyünk autózni. Rá kellett jönnie, hogy ez nem így van, és a zord szülők azt sem engedik, hogy őnagysága ki-be járkáljon az éppen mosás alatt lévő kocsiba.

Csabi nagyon jól elfoglalta magát és anyát. Kitalálta, hogy rajzoljam le neki a Föld bolygót, naná hogy földrészekkel meg minden. Mondom jó (úgyse tudod, ha valamit nem jól rajzolok), de Te színezed ki. Jól elvolt vele, csak néha akadt ki, amikor Fanni az ide-oda menetelés közben mindíg meg-megállva néha belefirkált. Pedig rajzoltam neki egy szép színes labdát, hogy abba firkáljon, de persze Csabié jobban izgatta a fantáziáját.

Nagyon belejött Csabi ezekbe a bolygókba, még jó, hogy a sorrendet tudom, mert kérdezte, melyik van legközelebb a Naphoz, és az után?, és az után?. Kellett keresnem is a naprenszerről képeket, hogy milyen színűek a bolygók, mert azokat is le akarja majd rajzolni krétával. Úgyhogy a Nap és a Hold mellé nemsokára jön a többi bolygó is. Ha el nem mossa addig az eső… :)

Úgy két hete szóba került itthon a cipőfűzés. Helyesebben az óvodában, amikor Apjukkal éppen mindketten bevittük reggel Csabit, utána mentünk együtt dolgozni. Nekem már fogalmam sincsen, hogy hogyan tanultam meg cipőfűzőt kötni, a fene sem emlékszik rá (sok mindennel vagyok így egyébként a gyerekkoromból), de Apjuk panaszkodott (megint), hogy az óvodában előfordult, hogy Ő volt az egyetlen, aki nem mehetett ki az udvarra, mert nem tudta megkötni a cipőfűzőjét, és hol voltak még akkor tépőzáras cipők…

Aznap megláttam a Plázában a játékboltban egy fából készült cipőfűzőt-megkötni-tanulós játékot. Nem volt vészes az ára (790,-), meg is vettem. Hétvégén rá is bíztam Apára a tanítást, neki valahogy több türelme van az ilyen dolgokhoz, meg egyébként szerintem Csabi tőle jobban is fogadja az ilyen dolgokat, nem kezd el rögtön hisztizni, amikor elsőre nem sikerül megcsinálnia. Fent el is intézték a dolgot, Csabi ment egy vagy két kört a Colin McRae Rallyval, aztán megállt cipőfűzőt kötni, majd megint rally, megint cpőfűző kötés. Én lepődtem meg a legjobban, mert estére meg is tanulta! Csabi, Apa, nagyon ügyesek voltatok! :) Egy idő után az én egyik cipőmet húzta a lábára, hogy azon is megy-e a dolog, és simán megkötötte.

Igaz, hogy nem volt vészes a játéknak az ára, de ha meggondolom, hogy kemény egy napig használta, akkor… hm. Na de sebaj (Tóbiás), miért van kisebb testvér, ha nem azért, hogy a nagynak a dolgait megörökölje? :) Amúgy is mindig az a játék kell Fanninak, amit Csabi kap. Nem ám a neki való formabedobós vagy a huzigálós játékok, rájuk se néz! Bezzeg a lego vonat, vagy a távirányítós favonat, az jöhet! Simán elveszi Csabitól, mit számít neki, hogy Csabi kapta aznap a szülinapjára. Mint régen a földesurak az első éjszaka jogán, elveszi Fanni, ami – gondolja Ő: - neki jár! :) Csúcs…

Én nem tudom, mit csináljak, de kezdek kiakadni… A kisasszony, ha valami baja van, vagy ha valamit akar (igen, nem szeretne, hanem akar!), vagy ha a figyelmünket akarja felhívni valamire, azt sikoltozással teszi. Ja, ha valamit nem teszek meg neki, akkor is sikítás a válasza. Sikítófrászt kapok lassan…

Egyébként jó kis mély hangja van, de sikoltani eléggé magas frekvencián tud… elképzelhetőnek tartom, hogy több oktávot tud majd kiénekelni, ha nagy lesz… :) Jimmy nyomdokain… :)

Lehet, hogy nem kéne odafigyelni rá, amíg sikít, gondoltam rá, de sajnos nincs itthon füldugó. Ha otthagyom, amikor sikolt, akkor sikoltozva jön utánam, aztán ez átcsap sírásba. Ha ráteszem a kezemet a szájára, amikor sikolt, vérig sértődik, és elkezd zokogni, mintha megütöttem volna. Tehát még nem jöttem rá a jó megoldásra…

Mostanában odajön hozzám, elkéri az ujjamat, megfogja, és odahúz egy szekrényhez, elengedi az ujjamat, és felém nyújtja mindkét kezét, ez ugye azt jelenti, hogy neki éppen a szekrényen támadt kedve pakolni. Jajj nekem, illetve a füleimnek, ha nem emelem fel, mert persze ekkor is sikít egyet. Tegnap már fájt a hátam, ezért nem nagyon emelgettem, hangot is adott rendesen a nemtetszésének.

Egy időben meg az volt a szokása, hogy ha valamire nemet mondtam neki, elkezdett sírni, leült a földre, majd szép lassan lefeküdt a hátára, úgy folytatta a sírást. Közben nézett rám, hogy meghat-e ezzel a kis műsorral. Mivel ez nem hozta meg a kívánt eredményt, taktikát váltott, azóta sikítgat. Rájött, hogy ezt nehezebben viselem… Rafkó egy csajszi lesz…

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Csabinál elég nagy gondban vagyok mindig, hogy mit főzzek neki, amit meg is eszik. Ha rajta múlna, akkor bolognai és pizza, na meg hamburger lehetne neki felváltva akár örökké is. Ja, még a sült csirkecombot is szereti, szigorúan rizzsel és ketchuppal. Jóformán a ketchupos is ketchuppal eszi.

A krumpli meg a sohabenemveszemaszámba dolgok listáján, annak is a legvégén található nála… Ha meghallja, hogy valamiben van krumpli, akkor nem hajlandó megkóstolni sem. Pedig régen hogy’ szerette a krumplipürét…

Azért az oviban több dolgot megeszik, én meg csak ámulok, amikor mondja, hogy grízes tészta volt az ebéd, és hogy az milyen finom, repetát is kért belőle. Na, nekem se kellett több, gyorsan kerestem a neten receptet, merthogy még sosem csináltam grízes tésztát, és egyik este főztem neki. Nem győzte dícsérni, hogy milyen finom, úgyhogy már ezért is megérte. :)

A héten meg mákos gubát evett az oviban. Mákos gubát!! Bezzeg amikor én csináltam (mert én nagyon szeretem), akkor egyszer sem volt hajlandó megkóstolni. De most mondta, hogy csináljak, mert enne. :)

Hiába, tényleg sokat számít, hogy az oviban a többi gyerek is eszik, meg az óvónők is mondják nekik, hogy mindent meg kell kóstolni, ha nem ízlik, nem kell enni, de meg kell kóstolni. Na ja, én is ezt mondom neki állandóan, de akár a fal felé is fordulhatnék, az is hamarabb kitátná a száját…

Fanni bezzeg mindenevő. Mindent megkóstol, leginkább azt, amit mi eszünk. A levest zöldségekkel annyira nem szíveli, de tészta jöhet neki minden mennyiségben. Tegnap főztem a kutyának és Fanninak szarvacska tésztát. Nálunk már csak ez megy, kutyakaja jut a gyereknek… :)) Jó sokat be is termelt a kisasszony, beültettem az etetőszékbe, elé raktam egy tányért néhány tésztaszemmel, és a kis kanalával egyedül evett. Merthogy mostanában csak egyedül hajlandó enni, anyja nagy örömére…

Van viszont egy perverzitása, vagy nem tudom, hogy’ nevezzem… Ibi mamának gyakran rossz a gyomra, és szokott bevenni szódabikarbónát. Kis bébiételes üvegbe töltöttem, van benne egy kis kanál is. Hát persze, hogy látja, amikor a mama beveszi, és Ő is addig akaratoskodik, amíg a mama leveszi az üveg tetejét, Ő meg elkezd benne kalimpálni a kanállal, majd gyorsan a szájához veszi. Jó, nem nagy mennyiséget eszik meg, de azért a kanálról lenyalja, még cuppog is utána. Gondolom, nem lesz baja tőle, de én nem szeretem, mindig rászólok a mamára, hogy ne hagyja már. De hogy mér’ ízlik neki ennyire… nem tudom.

Aztán eszembe jutott valami, ami a terhességeim alatt történt. Szintén gyomorégésre jó a Rennie antacidum, azt szedtem mindkét terhességem alatt, amikor szükség volt rá. Amikor Csabival voltam terhes, akkor undorítónak tartottam az ízét, meg amikor szétolvad a számban, ezért Fannival való terhességem alatt már előre féltem, hogy mikor lesz szükség rá. Mint utóbb kiderült, alaptalanul, mert annyira ízlett, úgy rákaptam, hogy nagyon… Gyakran csak az íze miatt vettem be, de azért odafigyeltem, hogy túlzásba ne vigyem. Szóval lehet, hogy én alapoztam meg Fanni szódabikarbóna-szeretetét…

Kedd tájékán mutattam Csabinak a céges telefonomon egy játékot, amivel tud játszani. Jól el is volt vele, még reggel is durci nélkül kelt fel, hogy indulás előtt még tudjon egy házat építeni. Már ezért megérte, mert a reggeleink amúgy kriminálisak…

Szerdán más játékot is meg akart nézni a telefonon, találtunk is egy rally versenyest, az nagyon tetszett neki. Csütörtökön alig várta, hogy hazaérjünk, és tovább játszhasson. Oda is adtam neki a telefont, én meg dolgoztam közben a laptopon.

Egyszercsak hallom, hogy „mi a túró, mi a túró”, meg hogy „fekete lett a képernyő és kilépett”. Gondoltam, hogy biztos valamit elnyomott, visszaléptem neki. Nem is nagyon figyeltem rá, mert valamiben nagyon benne voltam. Nem sokkal később megint megüti a fülem egy két „mi a túró” és társai. Kicsit bosszankodva újfent visszaléptem neki, és folytattam a munkát.

Egy perc múlva cseng a saját telefonom, a csengőhangból (Twilight) már tudtam, hogy Kati kolléganőm hív. A másik szobába menet (ott volt a telefonom) gondolkodtam, vajon miért azon hív, ugyanis a cégesen szoktunk beszélni, ami neki is van, mert azon ingyen hívhatjuk egymást.

Felveszem, először csak nevetést hallottam, aztán egyszercsak kinyögte két nevetés között, hogy „mi van, a gyerek játszik a telefonon?”. Mondom „igen, honnan tudod?”. Gondoltam, hogy foglaltat jelzett neki, amikor azon hívott. De nem, mondta, hogy már kétszer keresett azon, és Csabi fel is vette, de Kati csak annyit hallott, hogy „mi a túró, mi a túró”. Hiába szólt Ő bele, csak a túrót kapta válaszul. :)) Jót röhögtünk akkor a telefonban, és most is, amikor visszaidéztem és leírtam. :)

Asszem ezentúl jobban oda kell figyelnem, amikor Csabi játszik a telefonomon. :)

Hihetetlen. Minden évben meglepődök, hogy hogy’ szalad az idő, de most aztán tényleg… Már HAT éves. Szeptembertől iskolás lesz (bár ez még nem biztos, de erről majd később).

Ilyenkor mindig vissza szoktam gondolni, hogy mi történt, amikor született. Este tíz körül éreztem, hogy ebből nemsokára szülés lesz. Az akkor még csak apajelölt éppen a másik oldalára fordult nagy nyugalomban, aludt. Eléggé „lájtos” fájások voltak, úgy éreztem, van még idő, ezért elmentem fürödni. Hajat is kellett volna mosnom, de apósom az egész terhességem alatt csupán hússzor mesélte el, hogy azért született meg otthon az első gyereke, mert a felesége (a mostani Irén mama :) ) is azt gondolta, hogy a hajmosás-szárítás még belefér. Hát nem fért bele, apósom lett a szülésznő. :) Úgyhogy nem mertem megmosni, na, pedig lett volna bőven idő.

Igazából a másik véglet lettem… Hajnal 3 körül értünk be a kórházba, és csak este 19:47-kor született meg Csabi. Meggondolta magát a kiskrapek. :) Voltak fájások, 10-7-5 percesek, de aztán visszalassultak 7-10 percesre. Haza nem küldtek, úgyhogy bent sétálgattam, Gabit hazaküldte délelőtt a doktornő, hogy délután 3-kor jöjjön vissza (hehe, milyen optimista volt, hogy addig úgysem lesz semmi, de igaza is lett), viszont szüleim és öcsémék ott voltak végig. Szegény öcsikém hogy sajnált, mikor jöttek a fájások, pedig nem ordítottam vagy valami, csak lecsuktam a szemem és felszisszentem párszor. Még jó, hogy a burokrepesztés után már nem látott, mert kikészült volna. :) Nem vagyok egy csúnyán beszélő, de az első tolófájásnál felkiáltottam, hogy „basszus”, Gabi mesélte utóbb, hogy erre a szülész-nőgyógyászom is felkapta a fejét, de basszus, tényleg nagyon fájt. Sosem felejtem el, mikor végre, VÉGRE megszületett a kis nyomi orrú, lila körmű, táskás szemű kisfiam. Naná, hogy Őt láttam a legszebb babának. :) 

De így végig gondolva is még mindig azt mondom, hogy a második volt a rosszabb, pedig akkor nem gondoltam volna. És anyukámnak sem hittem el, amikor mondta, hogy utána a varrást meg sem érezte, közel sem fájt annyira. Pedig igaza volt. Egy anyának mindig igaza van. :)

És néhány mostani kép:

JA, és nem azért csupasz az a piskótatorta, mert időhiányban szenvedtem, vagy lusta voltam, vagy nem tudok valami mázt tenni rá, hanem mert Csabi kizárólag üresen hajlandó megenni... Ez az egyetlen sütemény, amit megeszik, bánom is én, hogy néz ki így a szülinapi torta! :) Habár apósoméknál karácsonykor egész csomó mézes süteményt megevett. Puff neki, hogy én meg azt nem tudok sütni, helyesebben még nem próbáltam, de bizisten megpróbálom Csabi kedvéért. Sütni úgyis jobban szeretek, mint főzni...

message 5 hozzászólás Hozzászólok »

Játék babakocsi: Fanni élvezi, Csabi már nem annyira. :) Bár régen tologatta is benne, most viszont már nem nagyon bírja el Fannit a Rozi baba babakocsija. :)

 

Bőrönd-tologatás: egyik nap Apa hazaállított ezzel a két bőrönddel. A gyerekek azonnal lecsaptak rá, napokig azzal szórakoztak, hogy húzogatták-tologatták a lakásban. Még jó, hogy kettő van, egy nagyobb és egy kisebb.

Ócsó játék, ócsó: kreatívkodtam… :) A hajdani pelenkás doboz ma már házikó, rakéta, ablakokkal, ajtóval. A négy összeragasztva pedig még alagútként is funkciónál. :) Jó, nem volt ócsó (olcsó), de a játék belőle ingyen van. :)

Mire jó a frissen mosott bugyi: Fanni mindent utánoz, és utánunk csinálja, de esküszöm, hogy nem tőlem látta, hogy Csabi bugyiját a fejére kell húzni… :) Pedig milyen marha jó játék is ez… :))

Tanár bácsi: pár napja ezt kell játszanom Csabival, bár leginkább én vagyok a tanár néni. Leírtam neki az összes betűt a táblára, Ő pedig lemásolta egy füzetbe. Ja, előtte a szobájában be is rendezte az osztálytermet, padokkal és székekkel, amiből a padokat dobozok alkották, a székek pedig kiegészültek a sámlival, fotellel. Eddig is tudtam, hogy nagyon ügyesen lemásolja, amit írok, de hogy az összes betű így fog sikerülni, nem gondoltam. Mindig Ő mondta meg, miket írjak a táblára, amit lemásolta a füzetbe. Volt ott anya, apa, Fanni, könyvtár (ez nem tudom, honnan jött…). Aztán fordult a kocka, Ő volt a tanár, és nekem kellett lemásolni, amit a táblára írt. :)

 

Na persze Fanninak is muszáj volt a táblára krétával firkálnia, nagyon élvezte Ő is a játékot. :) Csabival persze voltak konfliktusok, mert belefirkált Csabi irományába, és rám is vérig sértődött a kisasszony, mert nem engedtem, hogy megegye a krétát… :s

A tábla másik oldalára filccel lehet rajzolni. Egyszer csak felnézek, és mit látok? Csabi embereket rajzol teljesen magától. Tudni kell, hogy szegénykémnek semmi kézügyessége, és emiatt utál rajzolni, színezni sem szeret, eddig egyáltalán semmi funkciójuk nem volt nálunk a ceruzáknak. Oviban sem rajzolt soha semmit. Erre tessék, most elkezdett emberkéket rajzolni. Kérdeztem, látta valakitől, hogy így kell embereket rajzolni? Azt mondta, nem, magától rajzolta meg így őket. Lehet, hogy mégsem reménytelen eset kézügyességileg. :)

Még az én időmben volt egy ilyen gyerekdal. :) Abban a kislány nem szerette otthon a "strandot", de Fanni imád fürödni a kádban.

Hovatovább már ott tartunk, hogy szinte egyedül meg is fürdik a kis szivacsával. :) Én nem szoktam neki odaadni, mert az égvilágon mident a szájába vesz, és harapott már ki belőle kis darabkákat... de mivel a fürdetés Apa reszortja, Ő odaadja, merthogy dehogy harapdálja a szivacsot a gyerek... Hát pont bent voltam, amikor megkóstolta Fanni a szivacsot. :) Tiszta szerencse, hogy ilyenkor, amikor oda nem illő valami van a szájában, akkor kitátja, azt mondja, hogy "ÁÁÁÁ", és jön oda hozzám, hogy valami nem kóser, és oldjam meg a dolgot. :)

| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | Következő
twitteriwiwfb

Blog info

Fanni & Csabi mindennapjai

Mindennapi történések, események CsabiBátyus és FanniHugi életéből - SzilviAnyu "tollából".

img

Gyermekek

Galambos Csabi
child_110
12 éves, 11 hónapos, 5 napos
119 cm, 18000 g
Galambos Fanni
child_111
8 éves, 2 hónapos, 4 hetes
86 cm, 11060 g
Fejlődés »