Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Varga Viktória Ez nálunk is ugyanígy van, egész délutánokat töltü...
    2011-08-02 17:32:18 (Agyő pelus!)
  • Sipos Szilvi Szia Viki! Én a hajamat tépem kakiláskor... Fanni...
    2011-07-29 11:23:38 (Agyő pelus!)
  • Varga Viktória Szia Szilvi! Végre Regi is elhagyta a pelust, e...
    2011-07-28 12:05:15 (Agyő pelus!)
  • Hegedűs Anna Az internet alapján nem szabad elhinni semmit a be...
  • Jakab Gabriella Olyan, mintha magunkról olvastam volna... két évve...

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Miért van ilyen betegség, hogy bárányhimlő? Miért viszket? Miért fáj? Mikor gyógyulok már meg? – ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel naponta többször is Csabi. Szegénykém minden apró sérülésből tragédiát csinál, neki egy szúnyogcsípés is rettentően fáj.

Úgyhogy a bárányhimlő negyedik napjára kivagyunk teljesen… Ő is, én is… Az a habszerű készítmény nem vált be, de a gyógyszertári hintőpor igen (jó finom mentolos illata van). De az sem rögtön, amíg kenem neki, addig jó, de utána rögtön elkezd sírni, hogy nagyon viszket, a nyakánál fáj is néha, és a torka is elkezdett fájni. Örülök, ha el tudom terelni a figyelmét, hagyom tévézni, bánom is én, ha egész nap nézi, csak ne arra figyeljen, hogy viszket. Nagyon sok pöttye van, és nagyon csúnyák, de a hintőpor szépen leszárítja őket. Csak az arcát nem tudom bekenni, mert meg akar fulladni a hintőportól…

Mindig is nagyon szerette magát nézegetni a tükörben, de most állandóan azt mondja sírva, hogy „jaj, milyen csúnya vagyok”, és lehajtja a fejét kézmosáskor is, nehogy véletlenül megpillantsa magát. Tegnap jöttek szüleim, és már az ajtóban mondtam nekik, hogy nehogy azt mondják Csabinak, hogy milyen csúnyák a pöttyei, mert sírva fakad megint.

Nap közben viszonylag jól elvan, csak néha jönnek rá „viszketőrohamok”, akkor sír, de estére mindig rosszabb a helyzet. Keddtől minden éjjel belázasodott, tegnap este 39°C-ot mértem neki. Szerencsére a Nurofen szépen levitte. Szerda este három órán keresztül nem tudott elaludni, bevallom, én percekre elaludtam mellette, mert olyan fáradt voltam, de nemsokára sírva fakadt, hogy annyira viszketnek a pöttyei, főleg a háta és a nyaka. Állandóan azt mondogatta, hogy nem fogom kibírni, nem fogom kibírni, feladom, inkább lemondok az életről(!). Na erre kipattant a szemem, teljesen kiakadtam, hogy egy hat éves gyerek hogy’ mondhat ilyet?!? Apja nem izgatta magát, azt mondja, Ő is ilyen volt gyereknek. Hát ez engem nem vígasztal, szörnyű ilyet hallani a gyerekem szájából. Múljon már ez a nyavajás bárányhimlő… :((

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Hát igen, először úgy akartam kezdeni az előző bejegyzést, hogy ezek a bárányok illegális határátlépők, hogy Hollandiából átjöttek hozzánk... :) De Ágié jobban tetszik, neten fertőző bárányhimlő. :)

"FIGYELEM, megérkezett hazánkba a bárányhimlő vírus új, minden eddiginél elsöprőbb erejű mutációja, ami az interneten keresztül terjed! A Microsoft gőzerővel dolgozik, hogy vírusirtói felvegyék vele a harcot. Kérjük, addig ne látogassák a fertőzött oldalakat!"

Mit is beszélek, nem akarok a saját blogunk ellensége lenni... Habár már úgysem fertőző (asszem), úgyhogy szabad a vásár helyett: szabad az olvasás.

:))

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Tudtam, hogy járvány van az oviban, és azt is sejtettem, hogy nem ússzuk meg.

Csabi két hete és egy napja jár óvodába. A lappangási idő két hét, úgyhogy szinte óramű pontossággal meg is jelentek a pöttyök. Ma este fürdéskor vette észre a fürdetésfelelős, aki jó ideje Apja, hogy pöttyös a gyerek. Sok pici pötty van a hátán és hasán, a karján lábán egy-egy, intim helyeken is találtunk Csabival kettőt. Merthogy este azzal versenyeztem vele, ki talál többet. :) Kár, hogy nem lesz végig ilyen vidám a helyzet... :s

Tök furcsa, mert 4-5 darab már hólyagos is, én nem is tudtam, hogy ezek ilyen hamar kihólyagosodhatnak...

Egyelőre más tünet nincs, nem lázas, nem nyűgös(ebb mint máskor). Persze az éjszaka még előttünk áll...

Fanni megkapta már az első oltást, a második csak január közepén esedékes, nem tudom, ilyen esetben azért elkaphatja-e Ő is. Engem gyerekkoromban együtt fürdettek a bárányhimlős öcsémmel, mégsem kaptam el, na de amilyen állapotban van mostanság az immunrendszerem... látok rá esélyt, hogy elkapjam én is. Szupi lesz.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Én legalábbis ezt szűrtem le az alábbi párbeszédből, ami Csabi és köztem zajlott le tegnap:

- Anya, a százegy kiskutya ugye régi mese?

- Igen.

- Még a Te gyerekkorodban is volt?

- Igen.

- Na neeee....

:)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Már amikor Csabi pici volt, tudtam, hogy eljön az az időszak, amikor feltesz „kínos” kérdéseket. Vettem is egy könyvet, ami pont ezekről szólt, de valahogy nem lettem sokkal okosabb…

Az egyik persze a halál kérdése. Két és fél éves volt, amikor keresztapám meghalt, de Őt ritkán látta, nem tudatosult igazán benne. Aztán három múlt, amikor nagymamám is elment, a Dédi, vele viszont az sokat találkozott Ibi mamáéknál. Akkor elmondtam neki, hogy meghalt a dédi, és már nem fogunk vele találkozni. Kérdezte, hogy miért nem, hol van? Mit lehet ilyenkor mondani… Mondtam, hogy elaludt örökre, és felment a felhők fölé, onnan lát minket. Kicsi volt még, elfogadta a helyzetet, ma már nem is nagyon emlékszik a Dédire, és ez így is van jól.

A másik, hogy hogyan került a hasamba a baba (amikor Fannival voltam terhes). Ezt épp Ibi mamától kérdezte, aki azt válaszolta neki, hogy apa beletette… :) Szerencsére azt nem kérdezte, hogy hogyan… :) Utána nálam nem firtatta a dolgot. Pedig számítottam rá. Hazudni azt nem akartam neki, pl. hogy a gólya hozza a babát, meg ilyenek, de hogy mit is mondtam volna neki, azt nem is igazán tudom. Apja nagyon nem híve a „gyerekhülyítésnek”, szerinte azt sem kellene mondani neki, hogy van Mikulás, Jézuska, húsvéti nyuszi, Ő nem is mondja. Mindenesetre örülök, hogy nem hozzá fordul a kérdéseivel…

 

Azt furcsállottam, hogy Csabi nem kérdezi meg, hogy hol jön majd ki a baba. Sokszor elmondtam neki, hogy anya majd nem lesz itthon pár napig, amikor a tesója születni fog, mert kórházban leszek, ahol a doktor néni segít majd Fanninak megszületni, és vigyáz, hogy semmi bajunk ne legyen, se a babának, se nekem. Megértette, és nem kérdezett semmit. Egy idő után már bökte a csőrömet, hogy vajon mit gondol a dologról, és megkérdeztem, hogy „Szerinted hol jön majd ki a baba, Csabi?”. Erre rám nézett, és teljes természetességgel azt felelte, hogy „Hát a köldöködön!”. :)) Hát lehet, hogy betoji vagyok, de meghagytam ebben a hitében, csak gyorsan elfordultam, hogy ne lássa, hogy röhögök… :))

A következő emlékezetes kérdés az az volt, hogy ugyan hol volt Ő, amikor anya meg apa gyerekek voltak?? Ezt szintén Ibi mamától kérdezte (sokat van ott a gyerek… :) ). Asszem mama megrökönyödve hirtelen valami olyasmit felelt, hogy az óperenciás tengeren túl várta, hogy anyáék felnőjenek, és Ő megszülethessen. :) Azóta már sok „behatás” érte, és most azt „vallja”, hogy a gyerek dönti el, hogy kiket választ szülőnek. Sajnos mostanában többször mondta nekem dühében (amikor leültettem öt perc büntire a székbe), hogy kár hogy engem választott anyának. Rosszul esik, persze, de tudom (vagy remélem), hogy nem gondolja komolyan. Elég hirtelen gurul dühbe, és olyankor előszeretettel vet oda valami bántó dolgot, aztán később persze bocsánatot kér, vagy úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és mondja, hogy „úgy szeretlek, anya”. Ez van. Remélem, kinövi. Vagy rosszabb lesz, ki tudja… Egyszer azt találtam mondani neki, hogy „nem tudom, kitől örökölted, hogy ilyen kis gonosz vagy”, erre felderülve azt mondta, hogy „akkor erről én nem is tehetek”. Azt nem lehet mondani, hogy hülye a gyerek… :)

Az utolsó, amit most megemlítenék az az a kérdése kisfiamnak, hogy hogyan született a legelső ember a földön. Hmm. Nem akartam befolyásolni, ezért azt válaszoltam, hogy vannak, akik abban hisznek, hogy van egy Isten, Ő teremtett mindent a földön, s így az embert is, de mások abban hisznek, hogy volt egy nagy robbanás, akkor alakultak ki a bolygók, így a mi Földünk is, és szép lassan kialakult rajta az élet. Erre rávágta, hogy igen, ezt látta a Minimaxon. Szuper, legalább valami hasznosat is lát ott a gyerek, megnyugodtam. :) De aztán elgondolkodott, és azt mondta, hogy szerinte Isten teremtette az embert. Valamelyik nap hazafele is pont erről beszéltünk, és egy bácsi megdicsérte Csabit, hogy milyen okos, hogy tudja, hogy Isten teremtette a világot. :) Persze ráér még eldönteni, hogy miben hisz, lehet, hogy változni fog a gondolkodása, igyekszem nem befolyásolni semerre.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Ha már nyáron nem voltunk, legalább most elmentünk. :) Baráti társasággal voltunk Balatonfüreden az október végi hosszú hétvégén. Amikor teljes volt a létszám, akkor 9 felnőtt és 9 gyerek volt jelen. :) Ez 4 családot plusz 1 főt jelent.

 

Mondanom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték, főleg Csabi. Sokat játszott a fiúkkal, későn feküdt le, úgyhogy ez neki kánaán volt. Fanni is élvezte a helyzetet, feltalálta magát, ide-oda sétált a gyerekek között, nézelődött. Első nap a hangját is alig lehetett hallani, ezért amikor később mégis kieresztette, többen felkapták a fejüket, hogy hangja is van ennek a gyereknek. :)

Az odaúttól kicsit tartottam, hogy’ fogja bírni Fanni a két óra autózást, de ebből egy órát átaludt. A végére ébredt fel, akkor kicsit nehéz volt lefoglalni, már sötét is volt, de este 6 körül végre odaértünk.

Szombaton borkóstolón voltunk, nagyon finom borokat kóstoltunk, a hidegtál is finom és sokféle volt. Csabi sokat volt levegőn a fiúkkal, Fanni meg el-elsétálgatott a székek között, néha odajött egy falatért. Vagy egy kortyért. Természetesen teáért, a bort csak megszaglászta. :) Elég sokat rágcsált a hétvége alatt, de ezzel nem volt egyedül. Na nem Csabira gondolok, mert Ő nem vitte túlzásba ott sem az evést.

Vasárnap túráztuk egy kicsit a szőlőtőkék között, közben szintén kóstoltunk két finom bort. Fanni elaludt közben, de bizisten nem a bortól! :)

Utána megebédeltünk egy étteremben, játszótereztünk, majd sétahajóztunk egyet a Balatonon, a naplemente is ott ért bennünket.

Hétfőn délben indultunk haza, Csabi elkezdett sírni, hogy még maradni akar – hiába mondtuk neki, hogy mindenki megy haza. Fanni nem sokkal indulás után elaludt, de Csabi nem, pedig régen Ő is olyan jókat aludt a kocsiban. Volt, hogy pont hazaérkezés előtt nem sokkal aludt el, ezért elmentünk még egy kicsit autókázni, hadd aludjon. :)

Egy dolgot hazahoztunk ám… a gyerekek bacikat cseréltek, és most mindkettő beteg. Pontosabban anya és apa is, mindenki köhög. Csabi a betegebb, este alig bír elaludni a köhögéstől, és éjjel is sokszor felkel arra, hogy köhögnie kell. Ez a negyedik hét, hogy nincsen oviban.

Beteg a család, úgyhogy Fannit megvizsgálta a doktor bácsi. :) Kis történet a kis képek alatt. :)

Növeszteni akartam Fanni haját, de a homlokából nem lehetett elfésülni, mindig visszament neki előre, és belelógott a szemébe, csatot meg még nem visel el a hajában. Apja napokig kérdezgette, hogy „nem kéne ennek a gyereknek levágni a haját?”. Szerintem egyébként nem lógott a szemébe… :) Egyik nap megfenyegetett, hogy ha estére nem vágom le, akkor majd Ő nekiesik a hajvágóval.

Nem volt mit tenni, levágtam. Egész jól tűrte, míg vágtam a haját. Beleültettem az etetőszékbe, bevizeztem a haját, adtam valami érdekes dolgot a kezébe, és átvedlettem fodrászba. Magamnak is szoktam vágni néha, és az nehezebb, úgyhogy már rutinosnak mondhatom magam.

Igaz, kicsit fiús lett a kisleányka, de nem tudtam máshogy levágni, mindegy, úgyis hamar megnő. Az oviban egy apuka fiúnak nézte, de nem zavar (na jó, csak egy kicsit…), de csak mert Csabi régi ruháiban volt, ámbár direkt csajos lila pulcsit adtam rá. Eh, mit bánom én, nem foglalkozok vele, és még Őt sem zavarja, ha nem lánynak nézik.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

A kisasszony szép suttyomban kinövesztette a kilencedik fogát, a bal alsó rágót. Így utólag belegondolva fájhatott neki éjszaka, de mivel amúgy is iszonyú rosszul alszik éjjelente, ezért nem is gondoltam rá, hogy az lehet a baj…

Fognövesztés nélkül is felkel sokszor, és éjjel 1-2-3 körül mindig átviszem magam mellé, ott még szenved(ünk) egy kicsit, de előbb-utóbb elalszik. Igaz, van, hogy háromszor megyünk ki a konyhába teáért.

Valamelyik nap reggel viszont benéztem a szájába, és a bal felső rágó fogánál bevérzett az ínye szegénynek, de a fog még nem bújt ki. Csabinál is volt egyszer ilyen, csak neki a felső elsőknél.

Mindig is „pöttyös” volt a kis arca, amik hol előjöttek, hol halványultak, de azért mindig látszódtak. A testén is előjöttek néha kis pöttyök, de azokat melegkiütésnek gondoltam, hisz éppen nyár volt. Egyszer éppen akkor is pöttyöske volt, amikor az orvosnál jártunk. „Mik ezek a pöttyök?”, kérdezte a doktornő. Utólag gondoltam, hogy azt kellett volna válaszolnom, hogy nem tudom, mert még nem tettem le a doktorit… De ott csak annyit mondtam, hogy nem tudom, szerintem a melegtől vannak, vagy túlöltöztetem. Nem is nekem kéne tudnom, hanem neki…

A hajlatai nem voltak pirosak, egyszer-egyszer előjött a nyakán az ekcéma, amire az orvos írt is fel kenőcsöt. Hogy' örültem, mikor elmúlt, mert elég csúnya volt, és egy ideig még váladékozott is neki. A könyök- és térdhajlatában viszont nem volt semmi, és sehol máshol a testén.

 

Úgy másfél hete elvittem orvoshoz, mert köhögött, nem-e piros a torka, de a doktornő szerint nem volt az. Viszont a testére azt mondta, hogy nagyon száraz, csak sima vízben fürdessem, és írt fel gyógyszertári testápolót is. Nem vettem észre, hogy használna, sőt, reggelente még sokkal pirosabb is a hasa, háta, és vakarózik is szegénykém.

 

Pénteken elvittem Csabit az orvoshoz, hogy adjon igazolást, mert meg volt fázva, és a héten nem vittem oviba. Megmutattam neki Fannit is, mert két napja piros foltos a popsija, és a boraxos gyógyszertári popsikrém nem használ semmit. A sudocrem el szokta mulasztani, de most az sem segített. A teste is szárazabb és pirosabb. Meg is nézte a doktornő, és mondta, hogy 2-3 hétig fogjuk tejmentes diétára, írt fel tejmentes tápszert és tejpépet (hogy ez ilyen baromi - elnézést - drága, azt nem gondoltam volna!).

 

Említette az „atópiás” szót is, persze utána olvastam, és „erős viszketéssel, bőrszárazsággal, a bőr kivörösödésével járó, allergiás jellegű nem fertőző bőrbetegség”. A sok közül csak az egyik kiváltó ok lehet a tej és tejtermékek. Azt is írták, hogy az élelmiszer allergiát vizsgálatokkal kell ellenőrizni, úgyhogy ha legközelebb megyünk, rá is kérdezek, hogy elküld-e valahova. Két-három hétig valahogy kibírjuk tejtermék nélkül (bár ezt a tejpépet egyáltalán nem eszi meg, a tápszerért sem rajong, a krémtúrót pedig nagyon szereti, de most ugye nem kaphat), de azután csak akkor vonom meg tőle, ha vizsgálatokkal bebizonyosodik, hogy tényleg tejérzékeny. Remélem, hogy nem lesz az…

Egy hete szombaton ünnepeltük Sződliget 60. születésnapját. Volt itt sok minden, árusok, enni-innivaló, a polgármester asszony beszédet tartott, sok oklevelet adott át, aztán végre következett a nagycsoportos óvodások kis műsora. Két táncot adtak elő, közben magnóról szólt a zene és az ének. Csabi csak egy hónapja tanulja, de ahhoz képest nagyon ügyesen csinálta, a szöveget is tudta valamennyire. Érdekes, hogy itthon akármikor kérdeztem, hogy’ van az ének, nem tudta… 

 

Ő volt az egyetlen, aki kikiabált nekem tánc közben, amit persze úgysem értettem, mert pont a fülem mellett üvöltött a zene. :) Kétszer is mondott valamit, és ha előttünk elment, integetett is nekünk. :) Utólag kiderült, hogy azt mondta, hogy nem tűrtem be a nadrágjába az inget, ezért folyton lecsúszott a gatyója. Pedig betűrtem, viszont nem volt rajta öv, ez lehetett a baj.

 

 

A nagy alkalomból, mármint Csabi „fellépésének” alkalmából elhívtam szüleimet és Irén mamát is hozzánk. Szerencsére az eső nem esett, de azért túl jó idő sem volt. Fanni nagyon élvezte az egészet, de hát Ő kis menő-manó, úgyhogy nem lepődtem meg, elnézelődött, elsétálgatott. Mindhárom gyerek kapott valamit. Igen, három, mert Apjuk is vetetett velem magának egy bólogató kutyát és egy ördöglakatot. :)

 

Délután visszasétáltunk a kétszáz szeletes tortaosztásra, sorba álltam kürtőskalácsért is. Hogy Fanni mindent megkóstolt, az természetes dolog, de hogy Csabi is evett mindkettőből, azt el se hittem! Irén mama odajött hozzám, míg sorba álltam, hogy képzeljem el, hogy a tortaszeletből Csabi milyen sokat evett. Még jó, hogy a mama magának kérte, és mégis a két gyerek ette meg… :) Utána még kürtős kalácsból is jól beettek, úgyhogy a napi cukormennyiség bevitelét kissé túlteljesítettük, de én nem akadok fent ezen.

Fele családunk beteg. A gyengébbik nem… Erről eszembe jut kedves latin tanárnőm, aki a fiúkat mindig így szólította fel: „És akkor most következzen a gyengébbik nemből… Péter!” :) De most az általánosan elfogadott gyengébbik nem, azaz mi lányok vagyunk betegek… Fanni több mint egy hete meg van fázva, nagyon sokszor szívom az orrát.

Szerencsére pár napja már éjszaka egyszer sem kell kiszívni, de nappal még igen. Először nagyon ordított szegény, de mostanra oda jutottunk, hogy olykor Ő maga megy a porszívóhoz, és emeli fel a csövet, hogy szívjuk ki az orrát. :) Szinte egyszer sem sír már közben, csak dumál. Pár napja köhög, de az orvos erre semmit nem írt fel, mert nem piros a torka. Ezen kívül más bajunk szerencsére nincsen, nincs láza, nem étvágytalan, alszik is. Na jó, éjjel sokszor felébred, de ez a betegségtől függetlenül is így van, a végén mellettem köt ki az ágyban, ahol előbb-utóbb azért elalszik.

Rajtam néhány napja jött ki a nátha. Az ismerőseink közül is nagyon sokan betegek, kisgyerekesek is, valami járvány lehet… Csak ennél rosszabb ne legyen…

 

Még nem is írtam róla, pedig elsején már megkezdődött. Helyesebben előtte két nappal már bejártunk délelőttönként, hogy ismerkedjen Csabi, mert most kezdet a sződligeti óvodában.

Első nap be kellett mennem vele a terembe, mert nem akart egyedül. Az ölemben akart ülni, semmivel sem akart játszani, pedig az óvónő illetve a dadus az egész „játékparkot” megmutatta neki… Még sírdogált is majdnem, könnyes volt a szeme, és mondta, hogy nem akar ott lenni, a régi oviját jobban szereti. Na, itt már kezdtem kétségbe esni, hogy ugyanazt a tortúrát kell végig szenvedni, mint a bölcsiben, amit jóformán a végére szokott meg igazán… Egy órára kimentek az udvarra, akkor meg tudtam vele beszélni, hogy elmegyek a közértbe, utána visszamegyek érte. Nem is volt gond, bár csak néha játszott a mászókán, egyébként üldögélt magában. A mamáék is elsétáltak arrafelé, mert Ők vigyáztak Fannira, és ők is sajnálták szegényt, ahogy üldögélt egymagában.

 

A második nap már jobb volt, délelőtt bevittem, de rögtön el is jöttem, és csak délben mentem érte. Nem volt sírás, igaz, senkivel sem játszott, csak egymagában a vonataival. Na jó, kis ajándékok voltak nap végén, ha nem sírt. Zsarolás vagy nem zsarolás, jó vagy nem jó, de ez eddig mindig bevált.

 

Mostanra oda jutottunk, hogy ugyan sosem akar reggel oviba menni, de már vannak bent barátai, Máté és Andris, akikkel játszani is szokott, és több az olyan gyerek, akinek tudja a nevét, mint akinek nem. Reggel egy keveset még integet utánunk az ajtóban, mielőtt becsukom, de egyébként nincs vele semmi baj, mondták az óvónők. Hétfőn aludt ott először, helyesebben nem aludt, csak feküdt, mondta az óvónő. Kérdezte is, hogy „szokott otthon nap közben aludni Csabi?”. Mondtam, nem, de az előző oviban is csak ritkán aludt el délben. Merthogy, mondta az óvónő, nem aludt el. Kedden viszont aludt az óvónő szerint, de itthon Csabi azt mondta, hogy csak úgy csinált… Végülis mindegy, ha csendben van.

 

 

Amióta Fannival együtt visszük-hozzuk Csabit, azóta kétszer alszik egy nap, délelőtt 1,5 órát, délután 1 órát. Az oviban nagyon szeret jönni-menni, főleg a mosdó tetszik neki. Szívesen bemenne a terembe is, a kislányok is biztosan szívesen babáznának vele, mindig köszönnek neki, megsimogatják. Hát, neki még van 2 éve az oviig, de hamar el fog repülni az is…

Szombaton tartottuk meg Fanni első szülinapját, meghívtuk a családot. Mivel Irén mama épp elutazott, ezért nem tudott eljönni, s így éppen 13-an voltunk… Szerencsére ez nem jelentett balszerencsét, jól szórakoztunk, kivételesen az eső sem esett, úgyhogy kint főztünk a kertben. Csokis-lekváros piskótatortát sütöttem Fanninak, Csabinak meg sima piskótatortát, mert csak azt hajlandó megenni, semmilyen kenceficéset be nem vesz a szájába…

Pötyikutya bezzeg örült, amikor megkaparintott egy kis tortát… :)

 

Fanninak kicsit furcsa volt a sok ember, csak egyesével volt hajlandó barátkozni velük. :) A végére azért kezdte megszokni a helyzetet.

 

 

A fiúk kint pókereztek, mi lányok meg bent scrabble-öztünk, jól eltelt az idő. Délután a Dunához is lesétáltunk néhányan.

 

 

Este persze kicsit csúszott a lefekvés ideje, de legalább hamar elaludt mindkét gyerek, jól kifáradtak. Csabi persze puffogott, mikor nem engedtem ki fürdés után, de ezt már megszoktuk tőle…

 

És még egy kép Öcsikémmel és Gyerekeimmel. :)

 

A teljesség igénye nélkül alkottam egy kollázst az elmúlt egy évről. Két örökmozgó mellett most nincs időm többet írni - most is idejött Fanni, megfogta a kezem, hogy menjek vele, pedig pár napja már tud egyedül menni... :)

message 4 hozzászólás Hozzászólok »

Az ember azt hinné, hogy ha egy gyerek van itthon, az könnyebb, mint ha kettő, pedig nem így van, legalábbis nálunk. Fanni azzal is elég sokáig elvan, ha csak nézi, ahogy a bátyja játszik. Nemrég Csabi lehozta a távirányítós autóit, hogy cseréljem ki bennük az elemet, illetve töltsem fel az akkukat. Utána behozta Fanni szobájába, és ott játszott velük, Fanni meg csak nézte, mitől mozog ez az autó? Ment utána szegény, hogy megfogja, persze ezt Csabi nem hagyta, de azért néha sikerült Fanninak elkapnia. :)

De akkor nézett csak igazán nagyot Fanni, amikor a faljáró autó került sorra! :) Mit keres az autó a falon?!? :) Milyen világban élünk...? Hát szó mi szó, elég furcsa dolgokat találnak ki ezek a játékgyártók...

message 6 hozzászólás Hozzászólok »

Az óvoda megkezdése előtt még el akartam vinni Csabit valahova. A kisvidámparkra gondoltunk a mamával, de az megszűnt, pónisimogató lett a helyén, a másik ötletem a vasúttörténeti park volt. Megkérdeztem Csabit, melyikbe szeretne menni, és ez utóbbit választotta.

Reggel Apa bevitt minket kocsival szüleimhez, és onnan indultunk délelőtt. Fanni nem sokszor volt még ott, de mostanra nagyon megbarátkozott a lakással, kavart ide-oda, persze az ujjunkat fogva, de a papával sajnos nem nagyon akart lenni. Hiába, nem szereti a pasikat. Még…

 

Csabi nagyon puffogós kedvében volt, semmi nem volt jó neki, undokoskodott, gorombáskodott, gonoszkodott, főleg papával. Meg is fenyegettem, hogy így nem megyünk sehova, Fanninak az is elég, ha csak a lakótelepen sétálunk. Na, ekkor visszafogta magát, csak hogy menjünk már.

 

Egész hamar odaértünk busszal, utána még egy keveset kellett sétálni. Csak két, két és fél órát töltöttünk ott, jó pár ezer forintot mégis otthagytunk, pedig meg sem néztünk mindent… Már maga a belépő is összesen 2.800,- Ft volt, és ebben semmi nincs ám benne, mert az összes többiért külön kellett fizetni. Nem semmi… Ja, ráadásul mindenre a bejáratnál lévő pénztárnál kellett jegyet venni, ezt nem igazán értettem, miért nem lehet ott helyben, mindig vissza kellett slattyogni a bejárathoz, ha fel akart ülni valamire Csabi.

 

 

Valójában csak a kerti vasútra ült fel (400 Ft-ért majdnem körbejárta a parkot a kisvasút), és modellvasutat vezetett (300 Ft öt perc irányításért), mindkettőt többször is, nagyon élvezte, abba sem akarta hagyni a modellvasutazást. Azért körbesétáltunk, megnéztük a fordítókorongot, felmásztunk régi gőzmozdonyba. Lehetett volna igazi mozdonyt is vezetni (1.000 forintért), és mozdony-szimulátort is láttam kiírva (800 forintért), de gyorsan eljöttünk onnan. Ezalatt mama és papa a játszótéren volt Fannival, aki aludt is közben.

 

 

 

De az a lényeg, hogy Csabi élvezte ezt a napot, bár az eljövetel természetesen megint nyafogósra sikerült… Ott puffogott, hogy Ő még maradni szeretne, de én már elindultam kifele, naná, hogy a mama megsajnálta, és mondta neki, hogy vesz még egy jegyet a kerti vasútra neki. Erre Csabi kitalálta, hogy inkább a modellvasutat szeretné még vezetni. Na jó, visszamentem vele, és megígérte, hogy nem fog nyafogni, ha vége, és megyünk haza. Tudtam, hogy veszett fejsze nyele, Csabi egyszerűen nem ismeri azt, hogy utoljára, mindig „még egyszer, csak még egyszer” – ezt mondja. Miután vezette a modellvasutat, kitalálta, hogy Ő mégis inkább a kerti vasútra ült volna fel. Mondtam, nem, irány haza. Egész a villamosig azt hajtogatta, hogy bárcsak visszamennénk még, bárcsak visszamennénk. Hiába mondtam, hogy nincs már nálam annyi pénz, nem érdekelte, még dühöngött is, hogy én milyen rossz anya vagyok, mert eljöttünk onnan. Bizony, ilyen kis gonosz néha (gyakran), akik nem annyira ismerik, nem gondolnák, mert csak a családdal ilyen.

 

A villamoson azért lenyugodott, sikerült az első kocsiba felszállni, és oda ülni, ahonnan látta a vezetőfülkét. Fanni meg ott éledt fel, ki kellett vennem a babakocsiból, de akkor meg állni akart, alig bírtam az ölemben tartani az alatt a negyed óra alatt, míg leszálltunk.

Csabinak ma kiesett az első foga! Szüleimnél voltunk, éppen szőlőt evett, mikor mondta, hogy "milyen nagy mag", aztán kiköpte, és a papa látta, hogy az nem mag, hanem a foga!

Este be is tette a párnája alá, hogy majd a fogtündér hoz helyette ajándékot... Sok hülye mese, ezt azokból vette... Azért gyorsan megnéztem, van-e itthon valami apró ajándék, hadd legyen meg az öröme :)

Az utóbbi időben szinte aig láttuk Csabit, hol itt volt, hol ott, vándormadárkodik. :) Sokat volt Irén mamánál, aki hordta úszni tanulni egy uszodába. Még nem túl sokszor voltak, tehát úszni még nem tud, de élvezte, látszik a képeken és a felvételeken. Én itthon maradtam Fannival, nem voltam velük. Olyankor Csabi ott is aludt a mamánál, akinél most laknak albérlők, és van egy kislány is, Lilla, akivel jókat játszanak együtt. Amikor itthon volt, alig várta, hogy visszamenjen, mert ott a Lilla... :) Nagyon szereti a kislányokat, leginkább velük játszik, bár az oviban fiú barátai is vannak. Az én szüleimnél is sokszor volt, ott is aludt, mentek vonatozni, vízesést és szökőkutat nézni a WestEnd-nél. Most éppen Jenő papáéknál van Kulcson, horgászni és betonozni fog papával. Őket ritkábban látja, tegnap sokszor el is mondta, hogy "nagyon fogsz hiányozni, anya". Kérdeztem, "nem akarsz elmenni, itthon maradsz inkább?", de nem, menni akart. Ezzel szemben tegnap este fél 10-kor a papával felhívatott és megint mondta, hogy nagyon hiányzom neki, kicsit kezdett is volna pityeregni, de papa elterelte a figyelmét. Holnap Apa is megy oda segíteni betonozni, Csabi vasárnapig marad.

Fanni meg tegnap délután óta lázas. Este 37,5°C volt neki, kapott éjjelre egy fél kúpot, az le is vitte a lázát, úgy éreztem. Felkészültem, hogy rossz éjszakánk lesz, ezzel szemben fél 8-kor elaludt, és igaz, hogy úgy éjfélig sokszor felsírt, de csak a cumit kellett visszaadnom neki. Hajnalban úgy 3-4 körül át kellett vinnem a hálónkba, és ott aludtunk ketten, nem sokszor ébredt már fel. Reggel 9 előtt valamivel megjöttek szüleim, itt lesznek szombatig, és Fanni előtte nem sokkal ébredt fel, jó sokat aludt. Ma is aludt már egyszer 1 órát, nagyon bágyadt és álomkóros, de nem nyűgös, sétál nagyokat, beszélget, nevetgél. Remélem, feljebb nem megy a láza. Más tünete nincs, nem folyik az orra, nem köhög, úgyhogy arra gyanakszom, hogy a foga miatt van a láz, mert egyre jobban folyik a nyála, és sokat nyúlkál a szájában.

Szerdán szüleimnél voltunk, a gyerekek nagyon élvezték a felfújható ugrálóvárat. A papáék már nem annyira, mert valahol ereszt, és sokszor kell bele fújni. De az unokákért mindent. :))

Semmi pánik, Csabinak!! :))

Pár napja mondta este, hogy fáj, ha beleharap a hamburgerbe. Fogmosáskor megnéztem, és a jobb alsó 1-es foga mozog. Rögtön megijedtem, és kérdeztem, hogy beütötte valahova? Ő meg azt mondta, hogy lehet, egyszer nekiment kint valaminek. Itt már gyanakodnom kellett volna, hisz ha nem emlékszik, amikor megütötte annyira, hogy elkezdett mozogni... akkor nem is ütötte meg!

Később mondtam a mamának, hogy mi a helyzet, erre rögtön rávágta, hogy persze, ki fog majd esni a tejfog, a szomszéd kislányoknak már kiesett, egy hónappal fiatalabbak Csabinál. Akkor esett le, hogy tényleg, már ekkora fiam van... Mondjuk én azt hittem, ez később történik, és nem az alsókkal kezdődik. Most utána-olvastam a neten, és tényleg a 6. életévben kezdődik a fogváltás, 11 éves korig tart egyébként, és általában az alsó középső metszők esnek ki először.

Szóval mindkét gyereknél zajlik a fognövesztés/fogváltás. Arra viszont nem emlékszem, hogy az is fáj, amikor a maradandó fogak nőnek? Nem rémlik. hogy fájt volna, de olyan rég volt már. :)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | Következő
twitteriwiwfb

Blog info

Fanni & Csabi mindennapjai

Mindennapi történések, események CsabiBátyus és FanniHugi életéből - SzilviAnyu "tollából".

img

Gyermekek

Galambos Csabi
child_110
13 éves, 10 hónapos, 1 hetes
119 cm, 18000 g
Galambos Fanni
child_111
9 éves, 2 hónapos
86 cm, 11060 g
Fejlődés »