Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Varga Viktória Ez nálunk is ugyanígy van, egész délutánokat töltü...
    2011-08-02 17:32:18 (Agyő pelus!)
  • Sipos Szilvi Szia Viki! Én a hajamat tépem kakiláskor... Fanni...
    2011-07-29 11:23:38 (Agyő pelus!)
  • Varga Viktória Szia Szilvi! Végre Regi is elhagyta a pelust, e...
    2011-07-28 12:05:15 (Agyő pelus!)
  • Hegedűs Anna Az internet alapján nem szabad elhinni semmit a be...
  • Jakab Gabriella Olyan, mintha magunkról olvastam volna... két évve...

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Igen, itt jártunk, Királyréten. Már pénteken menni akartunk szüleimmel, de reggel rossz volt az idő, ezért inkább áttettük szombatra. Így nem kellett vonatoznunk, és Apa is jött.

Kocsival elmentünk Kismarosig, és amikor odaértünk, integethettünk a kisvasútnak, mert épp akkor indult el. Na sebaj, kerestünk parkolóhelyet, és bementünk az állomás mögötti játszótérre, amit Egészségparknak neveztek el. Még eléggé félkész állapotban volt, de azért a gyerekek jól eljátszottak, bár Csabi eleinte nem volt túl lelkes, kisvasutazni akart már, hiába mondtuk, hogy egy óra múlva indul a következő.

Nem semmi a jegy ára egyébként, a felnőtt jegy ezer oda-vissza, a gyerek meg hatszáz. Odafele úton Fanni végig az apjánál volt, épp mögöttünk ültek, és többször beleakaszkodott a hajamba, hogy hozzám akar jönni, de egy idő után elfogadta a helyzetet, hogy apjánál marad, még el is pilledt egy kicsit. Csabi egyfolytában a mellettünk lévő patakot figyelte. Szép helyeken ment a kisvasút, gyakran a házak előtt nem sokkal, érdekes lehet ilyen helyen lakni.

Kb. fél óra volt az út, ott egy másik kalauz fogadott minket, anyukám még felismerni is vélte, hogy jó húsz évvel ezelőtt is Ő volt itt, amikor gyerekként voltunk ott utoljára. :) Alighogy megérkeztünk, mentünk is hajtányozni, ami egy lábbal hajtott kocsit jelent, ami a síneken megy, tulajdonképpen, mintha bicikliznénk. Hát, mit ne mondjak, örültem, hogy Apa is jött, mert ha egyedül kellett volna a pályán végigmennem Csabival... hát nem bírtam volna egy huzamban, az biztos.

Utána elsétáltunk a patak melletti erdei játszótérre, közben jégkrémet ettünk, Fanni elaludt. Csabinak nagyon megtetszett a patak, szinte végig azzal szórakozott, hogy a köveken lépdelve átment a patak egyik oldaláról a másikra. Persze nem egyedül, leginkább a papával, akinek ez nem tudom, mennyire volt szórakozás a rossz bal lábával, de nem panaszkodott. Naná, hogy szinte rögtön belelépett a patakba, mikor Csabit próbálta átvezetni a köveken. :) Nem sokáig maradt száraz a mama lába sem, sőt egyszer én is belecsúsztam, de sebaj. Nagyon szép tiszta volt a vize, és a táj is nagyon szép volt. Ha Csabin múlt volna, még mindig ott lennénk, patakon innen és túl, nagyon élvezte, úgyhogy még biztos el fogunk menni oda.

Most nézem a bejegyzéseket. Létezik, hogy júliusban csak kétszer írtam? Hát igen. Már megint eltrehánykodtam... de játszani se nagyon játszottam a gépen, úgyhogy ez egy jó pont. Este gyakran nincs sok kedvem, vagy leginkább energiám bekapcsolni a gépet, nappal meg lehetetlen, mert Csabi itthon van, és Fanni se alszik túl sokat. Mindig belekezdek valamibe, de felébred, így félbe kell hagynom. Volt olyan nap, mikor összesen fél órát aludt. Este általában 8-kor vagy 9-kor elalszik, de rövid idő múlva felsír. Ha szerencsém van, akkor csak a cumi kell neki, ha nincs, akkor ki kell venni megnyugtatni. Éjféltől vagy 2-től viszont vagy ott alszom nála, vagy áthozom a mi ágyunkba, mert nagyon nyugtalanul alszik, sokszor felébred. Majdnem minden éjjel Csabi is lejön a szobájából, és a mi ágyunkban alszik. Volt olyan éjszaka, hogy mindkét gyerek mellettem kötött ki, ami azt jelenti, hogy Csabi keresztbe fordult, és Fannit rugdosta, többször vissza kellett fordítanom, Fanni meg engem tolt le majdnem. Tulajdonképpen a két gyerek bitorolta az egész ágyat, mert én a szélső tíz centit feküdtem vigyázzállásban... :s

Összegyűjtöttem néhány képet, a hozzájuk tartozó kis történetekkel együtt.

 

Még mindig mindent a szájába vesz. Gyakran így indul el vele, mint a képen, ilyenkor olyan, mint egy kis kutyus. :)

Két hete teljesen egyedül lépcsőt mászik!!! Ennek nem nagyon örülök, mert egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni. Ki-be járkál, azaz mászkál a lakásban, szobából ki, előszobában körülnéz, meglátja a lépcsőt, és villámgyorsan elkezd kavarni, aztán mászik is fel. A cél természetesen Csabi játékokkal teli szobája... :)

Kinyitható telefonom van, és ez nagyon tetszik neki. Nyitogatja, bekapja, úgy csinál, mintha telefonálna. Mostanában nem adom oda neki, de ha meglátja, rámutat, hogy kell neki, és ha nem kapja meg, akkor elkezd dühöngeni, sírva követeli. Persze nem adom oda, így egy idő után azért abbahagyja a műsort.

Egy fiú veszett el benne?!? Nagyon odavan Csabi kisautóiért, olyankor nem is kell neki más, hiába próbálnám elterelni a figyelmét, hogy Csabi hadd autózzon nyugodtan, veszett fejsze nyele... Úgyhogy vannak veszekedések emiatt. :)

Fanni nagyon szeret Csabi szobájában játszani. Szerencsém van, ha le tudom kötni játékokkal, és nem megy oda Csabihoz, hogy lerombolja, amivel a bátyja játszik. Nagyon szereti szétszedni a fa- vagy a lego síneket, szóval ritka az olyan alkalom, hogy szépen eljátszanak egymás mellett...

Úgy emlékszem, Csabi is valahogy ennyi idős volt, amikor kapta ezt a kis bébitaxit a mamától, persze csak később tanult meg vele menni. Fanninak is nagyon tetszik, de őt is fogni kell még, nehogy leessen, mindenesetre tolatni már nagyon ügyesen tud vele. :)

Kellett nekem kitalálni, hogy Fannit beleültetem a ruháskosárba, azóta Csabi állandóan azzal nyaggat, hogy tologassam benne őket, de leginkább őt... Csak éppen nem könnyűek ketten, én meg nem vagyok díjbirkózó, úgyhogy ha akarnám sem tudnám sokáig tolni-húzni őket.

Én kis seriffem... :) Farsangkor volt ez a jelmeze, illetve ez csak a kalap belőle, a mellényt és a pisztolytáskát nem tettük most fel.

Mostanában nagyon belejött a rollerezésbe. Azt játsza, hogy karambolozik és elesik, nekem meg fényképeznem kell, és felvételeket csinálnom...

Szombaton kirándulni voltunk, igaz, hogy az is július, de mégis egy külön bejegyzést írok majr róla. Hamarosan. :)

Július elején Apa beüzemelte a medencét a kertben. Rögtön első nap nem akartam beletenni Fannit, csak max. a csónakban tologatni, mert aznap töltöttük fel vízzel, és még hidegnek találtam. A fiúk persze belementek pancsolni. Egyszer valamiért bejöttem, Csabinak karúszóért talán, és mire visszamegyek, mit látok? Fanni úszik a vízben az Apja karjában, és nagyokat vigyorog! Csabi már lila szájjal vacogott, de Fannin nem látszott, hogy fázna. Rúgkapált ügyesen a lábaival, csapkodott a kezeivel, ivott a vízből, és jól érezte magát. :) Azóta többször voltunk a medencében, általában délután megyünk ki, amikor már nem süt oda a nap, és Fanni végig a vízben van, a csónakban már nem is akar meglenni, állandóan kikéredzkedik. Igazi aquagirl lett. :))

Kis ízelítő képekben:

Fanni 10 hónapos múlt. Hó elején voltunk a védőnőnél, el se hiszem, hogy most semmi „letolást" nem kaptunk. A súlyával sem volt gondja - akkor volt 9,3 kiló, valamint a mozgására sem tett megjegyzést - pedig akkor még csak kúszott.

Utána viszont rohamtempóban elkezdett fejlődni Fanni mozgása, rájött, hogyan kell négykézláb mászni! Eleinte nagyon ingatag volt, nem igazán tudta, mit is csináljon a lábaival. Jóformán csak a jobbat mozgatta, a másik csak úgy elvolt... Ha el akart érni valamit, először elkezdett mászni, de mivel gyorsan akart odajutni, ezért persze pár „lépés" után hasra esett, de sebaj, onnantól kúszásban folytatta az útját. :) Mára egész ügyes lett, egyre gyorsabb, és egyre ritkábban esik hasra.

A másik dolog az állás. Már jó ideje fel akar állni, ez eleinte úgy nézett ki, hogy odakúszott hozzám, belém kapaszkodott, vagy ha az ágy mellett voltunk, akkor abba, és próbálta felhúzni magát. Persze, nem sikerült neki, de kiharcolta, hogy én segítsek neki felállni. Eléggé imbolygott, nem nagyon bírta még el a lába a pehelysúlyát, de ez Fannit nem érdekelte, akkor is állni akart. 2-3 hete állt fel először teljesen egyedül Csabi szobájában. Ott valamivel alacsonyabb az ágy, és egyszer csak azt láttuk, hogy Fanni ott áll! És elég szépen megtartotta magát, nem imbolygott a lába sem. Azóta többször, több helyen megmutatta eme tudományát, még jó, hogy az ágyát már egy ideje a legalsó állásba tettük... Anya előrelátó volt. :) Sajnos már a fürdőkádban is feláll, és előrehajolva ellenőrzi, hogy megfelelő-e a kád keménysége, azaz beleharap..., aztán visszahuppan, és ezt eljátssza többször.

 

Az alvás. Sok okom nem lehet panaszra, főleg ha Csabival hasonlítom össze... Mostanában azért hajnalban felkel egyszer, és nehezen alszik vissza, kb. 4-től ott alszok nála. Ha sokszor felsír, és nem jó neki se a cumi, se a tea, akkor adok neki tápszert, utána el is alszik szépen. A védőnőnek persze ezt nem említem... :) Reggel általában 6-7 körül kel fel, délelőtt alszik kb. 1 órát, és délután 3-4-5 körül még 1-2 órát. Olyan is volt, hogy 8-kor kelt reggel, mert hajnalban kapott enni, ilyenkor általában csak egyszer alszik délután kb. 2 órát, de ebben a melegben kevesebbet. Olyan is volt, hogy egész nap fél órát aludt csak! Este 9 körül alszik el, de van, hogy már 8-kor lefektetem, ha álmosnak látom.

A játék. Mostanában megint nem nagyon szeret egyedül játszani, Csabi meg nem igazán játszik vele. Amióta mászik, Csabi játékai nincsenek biztonságban tőle, úgyhogy résen kell lenni. Ha a bátyus szobájában vagyunk, körberakom a korának megfelelő játékokkal, de ezeken hamar túlteszi magát, és odarobog Csabi játékaihoz, vagy a megépített sínpályához, és akkor aztán lerombolja, amin Csabi kiakad... Kivenné a sínt a húga kezéből, Ő viszont nem adja, visszarántja és rákiabál, Csabi meg elkezd dühöngeni... Szóval nem egyszerű néha, de lesz ez még jobb se. :)

Az evés mostanában nagyon kiborító. Ha tápszert kap, azzal nincs semmi gond, kihúzza simán az üvegből. De ha kanállal etetem, akkor forog össze-vissza, kitekeredik az etetőszékben, minden falat után megdörzsöli a száját-szemét-arcát, s így mindenét összekeni, gyakran a haja is ragacsos lesz... Ezt nem tudom, miért csinálja. Az etetések végére eléggé elfáradok, mert állandóan bohóckodok, mondókázok, énekelek, hogy lekössem a figyelmét, és egyen valamennyit. Hiába főzök neki, nem kell, de az üveges sem. Talán a meleg miatt nem eszik, de azért én aggódóm, de megtömni nem tudom.

Nagyon nehezen bírja a meleget, tiszta piros pöttyös a hasa-háta, ráadásul marcingolja is a hasát, talán mert viszket neki, persze ettől még jobban bepirosodik. Mióta kenem testápolóval, mintha jobb lenne a helyzet. Jó hogy nyár van, de azért ez a nagy meleg nem hiányzik... 

 Mostanában, ha valami olyat szerez meg, amit tudja, hogy nem nagyon kéne, akkor úgy vigyorog, hogy a szemeit összehúzza, az orrát ráncolja, és az összes nyolc foga látszik. :) Ha rászólok olyan ejnye-bejnye hangsúllyal, akkor is így kinevet, imádom. :) Jó ötletnek tűnt, hogy kártyalapot teszek elé, kicsit messzebbre, hogy odakússzon érte, de sajnos többnek már leharapta a szélét, vagy összegyűrte, mert nem voltam elég gyors... :)

Szerdán bevittem végre a munkahelyemre megmutatni a „pici" lányt. Nem mertem már egyedül menni, mert mindig kérdezték, hogy mikor viszem már be Fannit, én meg mindig csak ígérgettem, hogy majd ekkor, majd akkor, majd ha jó idő lesz, satöbbi. Úgyhogy hétvégén eldöntöttem, bemegyünk, így Apa bevitt minket reggel, onnan ment tovább dolgozni, mi meg ott voltunk kb. két órát, majd babakocsistul metróztunk, villamosoztunk mamáékhoz, oda jött értünk Apa munka után. Fanni először szégyenlősködött, hozzám bújt, egy hangja sem volt, de szerencsére nem tartott ez sokáig, és hamar feloldódott. A végére a hangja is megjött, csak úgy sikoltozott. :) Szóval jól érezte magát, na meg én is, besöpörtem jó sok dicséretet. :))

 A délutánt szüleimnél töltöttük, a szaunás lakótelepi lakásban... Azért szaunás, mert hihetetlenül meleg van náluk, négyemeletes panelház negyedik emeletén laknak, egész délután odasüt a nap, az ablakok egy oldalra néznek, levegő semmi... Én is nehezen viseltem, nemhogy Fanni, a végére elég nyűgös volt, csak akkor lett jobb a helyzet, mikor lementünk sétálni, még aludt is egy kicsit. Viszont jó volt, mert sok a játszótér, sok a bolt, minden ott van egy helyen, vagy nem túl messze. Ez azért kicsit hiányzik itt, falun. Viszont ott állt fel életében először teljesen egyedül Fanni. Azóta itthon is megmutatta eme tudományát egy párszor, de túlzásba nem vitte.

Szombaton eljöttek szüleim, és öcsémék is egy ismerősük kislányával, Noncsival. Csabi felkeléstől kezdve szinte percenként kérdezgette, hogy mikor jönnek már, néha az agyamra ment... :) Amikor Apja sem bírta tovább, akkor tárcsázta a mama számát, később öcsém számát, és Csabi kezébe nyomta a telefont, hogy kérdezze meg tőlük. :)) Végül csak ideértek, akkor már boldog volt Csabi. Szinte alig láttam, mert Noncsival, aki 10 hónappal fiatalabb nála, nagyon jól eljátszottak, az udvaron, a játszótéren, a lakásban.

Fanni már nem volt ennyire barátságos, fáradt volt, s ezért nyűgös is. Érdekes módon néha, amikor hívta a papa vagy öcsém, hogy menjen oda hozzá, akkor odament, de rögtön fordult is vissza felém, hogy ebből elég is volt ennyi, anyához akarok menni. :)

Sokat voltunk az udvaron, mert az eső nem esett. Viszont eszméletlenül sok a szúnyog!!! Én ilyen sokat egy helyen még nem is láttam, csapatokban támadtak ránk. Jó, Duna mellett vagyunk, na de nemrég irtották... úgy tűnik, nem nagy eredménnyel.

Vasárnap meg apósomékhoz mentünk, a születésnapja volt. Persze, hogy végig rajtam lógott Fanni. Ha távolodtam tőle, egyből észrevette és ordított. Enni csak azért tudtam, mert Dóri nagynéni elvitte, de szerencsére a végére meg is nyugodott nála. Ő volt az egyetlen, akinél egy idő után elhallgatott.

Nem tudom, meddig lesz ez így, hogy mozdulni nem tudok mellőle, de egyszer csak javulni fog a helyzet. Ha nem vagyok a láthatáron, akkor azért a nagymamákat elviseli, vagy a nagynénit, tulajdonképpen kizárólag csak a nőket. Pasik, távozzatok tőlem - mondhatja magában. :) Na, ez az, ami biztosan meg fog változni idővel. :))

...fogacska. :) Tegnap kibújt! Előtte éjszaka nagyon rosszul aludt szegénykém, sokszor felébredt, ki kellett vennem az ágyából, és a karomban aludt el. Hajnaltól végül egy ágyban aludtunk, mert a kiságyba hiába tettem vissza, rögtön felébredt és sírt. De legalább megvan végre a fogacska. Ma sokszor nyújtogatta a nyelvét, mi ez a sokminden a számban, gondolhatja. :) Meg kell szoknia. Arra viszont sajnos már rájött, hogy tudja csikorgatni is a fogait... :s

Mióta kommandós lady lett a kisasszonyból, nincs olyan, amit el ne érne, ha akar.

Tegnap Csabi szobájában játszottunk, ami úgy nézett ki, hogy Csabi a szoba egyik felében autózott, én meg a másik részen körberaktam Fannit játékokkal. Egy ideig el is voltuk így, de hát minden csoda három napig tart - jelen esetben kábé három percig -, aztán Fanni észrevette, hogy Csabi autói az ágy alatt lévő könyvek előtt sorakoznak, merthogy éppen karambolosat játszott a bátyus.

Na, több se kellett Fanninak, kommandósokat is megszégyenítő sebességgel átszáguldott a fél szobán, persze féloldalas kúszásban, és már meg is kaparintotta az első keze ügyébe kerülő autót. Csabi nem vette észre rögtön, de ahogy meglátta, felordított, hogy „héééé, Fanníííí!" (ez elég gyakran elhangzik a szájából egy nap), és egyből odarohant, hogy kivegye a húga kezéből az autót. Na, erre Fanni rákiabált Csabira, és rácsapott a kezére! Komolyan, mintha veszekedett volna vele, hogy hogy' képzeli, hogy elveszi tőle a zsákmányát! :)

Már most nem hagyja magát, ami nagyon helyes is! Na persze ha én elveszek tőle valamit, akkor velem is veszekszik, kiabál, sőt, odacsap a kezével, hogy visszavegye az elorozott kincset. Múltkor szabályos hisztit vágott le, mert elvettem tőle a kulcscsomómat, miután be akarta venni a szájába. Ordított, krokodilkönnyeket ejtett, és amikor próbaképpen visszaadtam neki a kulcsot, abban a pillanatban, mintha elvágták volna a sírást. Nem semmi a kiscsaj... :)

Viszont már most keményebb, mint Csabi, aki a legkisebb karcolásért is szívet tépően tud sírni, hogy mennyire fáj, alig lehet megnyugtatni. Fanni pont az ellentettje. (Ebben is...) Néha el szokott dőlni, mert nem túl biztosan ül, és bizony olykor koppan a feje, ha nem tudom időben elkapni. De mintha meg se kottyanna neki, csak nagyon ritkán sír, akkor is csak úgy öt másodpercig, aztán minden megy tovább. A minap a bébikompban volt a konyhában, és valahogy eljutott a fiókokig. Fél szemem rajta tartottam, de már csak azt láttam, hogy egyik kezét becsípte, a másikkal meg még nyomja is a fiókot, közben nézett rám, hogy itt valami nem stimmel. Mikor kihúztam a fiókot, s így kiszabadult a keze, csak összeszorította a szemét és a száját, felszisszent egyszer, aztán mintha mi sem történt volna, újra huzigálta ki a fiókot. Nem tudom, mekkora lehet a fájdalomküszöbe, de Csabiénak a sokszorosa, az már biztos...

 

Hát igen, próbálgatja a szárnyait, akarom mondani a lábait. :) Négykézláb rugózik, tolat ezerrel, abból felül, egyre jobban megtartja magát ülésben. Állandóan állni akar, pedig a lábai még nem sokáig bírják, szoktam is neki mondani, hogy „ingó-bingó rózsaszál", mert tényleg nagyon imbolyog, ha már elfáradt. De Őt a fáradtság nem tartja vissza, akkor is állni akar, majd anya megtart, gondolja. Milyen sok esze van már most... :)

A mászás sincs már messze. Ha fél méterre elé teszek valami érdekes dolgot, de nem ám a játékait (legfeljebb a cumiját), hanem például a távirányítót, vagy egy kártyalapot, azaz csupa olyasmit, amit általában nem lenne szabad megszereznie, akkor kommandós kúszásban odamegy érte! Nagyon muris, ahogy a bal kezére támaszkodva, azt maga alá gyűrve elrúgja magát az egyik lábával, és kúszásban halad, vagy inkább vetődik a kiszemelt célpont felé. :)))

Most kb. 9 kiló, és 73-74 centi, a ruhái 80-asok. A héten szereztem be újabb nyári ruhákat neki, használtan, de jó állapotban vannak, ami meg nem annyira, az jó itthoni játszósnak, ráadásul azokat ajándékba adta, akitől vettem. Nem mindegy, hogy tizen-akárhány ruhát veszek tízezerért, vagy kettőt. Némelyiket felpróbáltam rá, főleg a nadrágokat, mert attól tartottam, a nádszál (!) derekára nem lesznek jók, de végülis jók lettek.

Pár szó a mozgásáról. Egy hete egyre többször tolja fel magát négykézlábas helyzetbe, és egyre tovább rugózik is. Erősít a Drágám. :) Pár napja, mikor szüleim itt voltak, megpróbáltuk, hogy úgy fél méterre elé tettünk egy kártyalapot (azokat mindig meg akarja kaparintani, Csabi megőrül tőle, mert összenyálazza...). Hát odament érte!! Jó, nem szabályosan, nem mászott, hanem a lábával ellökte magát, úgy vetődött a kártya felé, mindezt úgy három lépésben, így jutott el a várva-várt célhoz. :) A kis kommandós. :) Azóta többször játszottuk ezt, persze nem a saját „unalmas" játékaival, mert azokért nem nagyon strapálná magát, hanem célként a cumit használom, vagy a távirányítót, vagy apa négyzetté összerakható fakígyóját. Ez utóbbit sajnos rögtön szétszedte, én meg persze nem tudom jól összerakni, úgyhogy Apa rögtön kiszúrta, hogy Fanni megkaparintotta. :)

Nemrég kapott egy bébikompot, egy ideig el is van benne, de nem sokáig. Csabinak viszont nagyon tetszik, gyakran tologatja benne Fannit. Lehet, hogy Fanni ezért nem szeret benne lenni...? :)) De egyre több ideig elvan benne, tolat ezerrel, persze rögtön odajut, ahova nem kéne, konyhaszekrény fiókjához, satöbbi, de hát úgysem hagyom olyankor egyedül.

Csabi meg elővette élete első bébitaxiját, és azzal rodeózik a lakásban. Azt élvezi, ahogy farol vele, állandóan azzal nyaggat, hogy vegyem fel a fényképezőgéppel, Ő meg visszanézi a felvételeket. Néha unatkozik itthon, pedig igyekszünk naponta kétszer sétálni, illetve kiülni az árnyékba, ott gyümölcsözünk. Gyakran én is fáradt vagyok játszani vele, meg hát nincs is idő egész nap csak játszani. Hosszú lesz a nyár... Az ovi szeptemberben kezdődik, a régi oviban kedden voltam, elhoztam az összes cuccát, elbúcsúztam a nevében az óvónéniktől, dadusoktól. Jó sokáig beszélgettünk Csabiról, hogy milyen sokáig tartott, míg mondhatni, megszerette az ovit, sok idő volt beilleszkednie, de remélem, az új oviban könnyebben fog menni, hisz már nagyfiú. Meglátjuk. A szeme szerencsére javul, tegnap voltunk orvosnál, még csepegtetnem kell, de szemészetre nem kell elvinnem. Azért ha hétfőig nem múlik el, visszaviszem.

Néhány apás kép, amin látszik, hogy azért nem mindig sír nála. :)

Nagyon nem engedi Fanni, hogy megnézzem, nem-e bújt ki foga, állandóan kilöki az ujjamat. Igaza is van, mit nyúlkálok a szájába, nem vagyok én fogorvos... Azért eddig naponta egyszer sikerült kitapintanom, de eddig egyik sem tört még át, viszont ma a fürdésnél éreztem, hogy kettő is kibújt!!! A bal felső 1-es és a jobb felső 2-es. Így már 7 foggal rendelkezik a drágám :) Már csak a jobb felső 1-es hiányzik a sorból, de az is látszik az ínye alatt.

Bejött a sejtésem, kibújt az ötödik foga Fanninak! Napok óta elég nyűgös volt, sokszor ébredt éjjel. Vagy csak a cumi kellett neki, vagy ki kellett vennem, és a karomban aludt el. De olyan is volt, hogy a nagyágyba fektettem a huszadik felsírása után, és együtt aludtunk.

Továbbra is fittyet hány a Kisasszony a hagyományokra, és a négy alsó foga után a bal felső 2-es bújt ki neki ma. :)

Múlt hét péntekre elmúlt Csabi kötőhártya-gyulladása, az orvos engedte a héten óvodába. Örültem neki, mert már csak 15.-ig van ovi, utána itthon lesz nyáron, szeptembertől meg másik oviba fog járni, nem fog már találkozni az ottani barátaival.

Vasárnap viszont megint begyulladt Csabi szeme, nagyon piros volt. Fuccs az ovinak, gondoltam. Ráadásul Fanni szeme meg egyfolytában váladékozott, öt percenként törölgettem neki, úgyhogy gondoltam, elkapta. Bár furcsa volt, hogy a betegség két tünete közül az egyik csak az egyik gyereken jött ki, a másik tünet meg csak a másikon... Jó testvérekhez illően megosztoztak rajtuk. :)

Csabinak még mindig piros a szeme, a szemcseppentés kész rémálom volt az elején, de mostanra megértette, hogy ha nem tudok belecseppenteni, nagy baj lehet belőle. Muszáj voltam kicsit megijeszteni, de valójában igazat mondtam. Már nem kapkod a kezem után, és valamennyi bele is jut a szemébe.

Fannin hétfőn már semmilyen jele nem volt a betegségnek, úgyhogy nem tudom, az volt-e, de lényeg, hogy most semmi gond. A fogaival szenved szegény, a 4 felső nagyon meg van duzzadva, és felül mintha látszódna az ínye alatt az egyik fogacska. Érdekes módon, nem az 1-es, hanem a bal felső 2-es... Meglátjuk, melyik bújik ki előbb.

Kedd óta néha enyhén piros volt Csabi szeme, de nap közben elmúlt, ma reggel viszont sírva ébredt, mert nem bírta kinyitni a jobb szemét. Tele volt váladékkal, kamillateával megtörölgettem, az segített, napközben többször is. Úgyhogy szerintem kötőhártya-gyulladása van, de a tutit holnap az orvos majd megmondja.

Fájni nem fáj neki, és nem engedem, hogy a szemébe nyúlkáljon, valamint hogy Fanni játékait megfogja, vagy Fannihoz közel menjen.

Mindez nem vicces, de mégis olyan jót nevettem ma rajta... :) Délelőtt mondtam Csabinak, hogy egyszer már volt neki kötőhártya-gyulladása, amikor bölcsis volt. Aztán valamikor este megszólalt, hogy

"Egyszer már volt köpőhártya gyulladásom."

Hát, én olyan jót röhögtem ezen! :))) Gondolhatta, hogy mi a fene az a kötőhártya, annak semmi értelme... :)))

Bár még csak forog, a szobában mindenhová eljut, méghozzá úgy, hogy hason fekve a kezein támaszkodva irányba áll, és ha jónak találja a pozíciót, akkor elkezd gurulni. Pár másodperc alatt a szoba másik végébe ér, de hogy, hogy nem, mindig az asztalnál köt ki, amin még ott a terítő, mert eddig mindig sikerült időben odaérnem.

A másik kedvenc helye ez a szék, ahova a kb. két hete elsajátított tolatási technika segítségével jut el. (Egy kolléganőm kislánya öt hónapos, és már tolat, nemrég olvastam, de sebaj, ilyeneken nem kedvetlenedek el. Kit fog már érdekelni az óvoda, iskola alatt, hogy ki mikor kezdett mászni, mikor állt fel, senkit. :) )

Amikor már nem tud tovább tolatni, akkor elkezd dühöngeni, hogy az ügyeletes rabszolga - természetesen én - nem ugrott rögtön, hogy kiszabadítsa szorult helyzetéből. :)

Pár napja észrevettem, hogy próbálkozik a négykézlábra állással. Sokáig nem tudja még emelni a popóját, mert nem egy pehelysúly a Drágám, de lényeg, hogy próbálkozik. Ahogy néztem, elgondolkodtam, hogy honnan tudja vajon, hogy most ez következik... Hihetetlen, mennyi minden van belénk kódolva.

Sajnos tévéfüggő a lelkem... Ha a nappaliban vagyunk, és nincs bekapcsolva a tévé, egyből mutat rá a kis kezével, és mondja, hogy "ühhh". Ez persze halandzsa, és sokmindenre használja, de anya nagy ésszel rájött, hogy ebben a szövegkörnyezetben ez azt jelenti, hogy tévézni akar. :) Nem megy mindig a tévé, de azért sokszor látja, mert ha Csabi otthon van, gyakran megy a mese. Azokat és a reklámokat nagyon szereti, Csabi is odavolt a reklámokért. Nem hülyék ezek a reklámkészítők, tudják, hogy a gyerekeken keresztül lehet megfogni a szülőket... Persze Fannit még csak a hirtelen képváltozások, hangosabb zene fogja meg, de Csabitól már kaptam pl. olyat, hogy Tide-ot vegyek, mert azzal fehérebb lesz a ruha... :s

Pár napja Csabi kitalálta, hogy Ő akarja etetni Fannit. Hát, én olyan jót nevettem!! Evett Fanni, nem érdekli Őt, hogy ki adja, csak adja valaki a kajcsit. :) Az volt a vicces, hogy Csabi minden falatnál, mikor Fanni felé közeledett a kanállal, kitátotta a száját. :)) Jó, magamon is észrevettem ezt néha, de most olyan vicces volt! :))

Csakúgy, mint Csabit, Fannit is nagyon érdeklik a számítógépes dolgok, nagyon tetszik neki Csabi billentyűzete - amit nyomkod, forog vele, fejbeüti magát, nembaj, és egere - aminek a jópofa nagybácsija szemeket, orrot, bajuszt rajzolt. :)

Szombaton mi rendeztünk bográcsozást, apósomék voltak itt. Csabi nagyon élvezte, bohóckodott, fociztak, de azért volt sírás is, amikor szegénykém beleesett a csalánbokorba, állítólag a kutya lökte el...

Persze Fanni végig rajtam lógott, ha valaki felvette, üvöltött. Az én kezemből vagy a babakocsiból bezzeg vigyorgott Dóri nagynénjére. :) Jó ideig elvolt a babakocsiban, de azért egy idő után ki kellett vennem, és bemenni a szobába, hadd forgolódjon.

Vasárnap Apa keresztszüleihez mentünk, unokatesó-találkozóra. Hat gyerek volt, 8 hónapostól 8 évesig. :) A nagyobbak nagyon jól elvoltak, fogócskáztak, bújócskáztak, Csabi haza sem akart jönni, ott akart aludni.

Fanni persze végig a kezemben volt, jóformán még a szőnyegre sem tehettem le. Mindenki nagyokat nézett, amikor Fanni elkezdett sikoltozni, perceken keresztül, alig akarta abbahagyni. Nem azért, mert valami baja volt, hanem egyszerűen így beszélgetett. Ő volt a leghangosabb, na. :) Nem sokat aludt ott, csak ¾ órát, de hazafele a kocsiban rögtön beájult, és itthon is hamar elaludt este, Csabival egyetemben. :)

Csabi szombat óta köhög és folyik az orra. Hétfő óta itthon van, lázas nem volt, és súlyosabb sem lett a köhögése.

Persze, hogy Fanni elkapta, két napja köhécsel, és nagyon folyik az orra. Sokszor kell kiszívni, amit utál, nagyon hadakozik, ellöki a kezemet, és öklendezik közben, amit eddig nem csinált.

Ma röpke két óra alatt el is intéztük az orvost... Fél 11-kor gondoltam, elsétálunk, mennyien vannak.  Hát, mint az oroszok, pedig elvileg 11-ig volt rendelés. Úgy döntöttem, elmegyünk a patikába Csabinak köptetőért, Fanninak orrcseppért,  na meg Nurofenért. Visszafelé bementünk az orvoshoz, és végig vártuk a sort, mert Fannit meg akartam mutatni neki, mivel kétszer már volt hörghurutja, nehogy megint sípoljon a tüdeje, meg persze Csabinak is kellett jövő héttől az igazolás. Szerencsére egyiknek sincs komoly baja, picit piros a torkuk, csak orrszívást, orrcseppet, Fenistil cseppet javasolt a doktornő. Remélem, nem lesz rosszabb egyiknek sem.

Szüleim lakótelepén tartottak futó- és biciklisnapot. Évek óta van, általában ki is szoktunk menni, mert más rendezvények, na meg persze egyéb pénzköltési lehetőségek is vannak. Eddig magán a futáson sosem vettünk részt, mert vagy Csabinak nem volt kedve, vagy lekéstük a minifutást. De most a fejébe vette, hogy Ő futni akar. Persze, hogy egyedül nem engedem a tömegben, ezért vele futottam. (Utána mondtam anyukámnak, hogy ha legközelebb is futni támadna kedvem, kötözzön a székhez...) Hát én nagyon kivoltam. Sosem bírtam a hosszútávot, csak a rövidben jeleskedtem. De gondoltam, egye fene, Csabi úgyis sokszor fog gyalogolni, mert a séták alkalmával is állandóan meg kell állnunk, hogy pihenjen, mivel elfárad. Ezzel szemben úgy nekiiramodott, mint egy nyúl, sokszor alig bírtam követni, mert előzgetett állandóan, és talán csak egyszer akart sétálni. Én többször mondtam neki, hogy ne olyan gyorsan, mert nem fogja végig bírni, sétáljunk kicsit (frászt, gondoltam, anya nem bírja...). Hú, nem részletezem tovább, de én alig vártam, hogy kiérjünk végre az erdőből és meglássuk a célt. Csabit nagyon megdicsértem utána, persze miután szóhoz jutottam a kifulladástól, tényleg nagyon ügyes volt, nem gondoltam volna, hogy így fog vágtázni. Nemsokára megjöttek öcsémék, és mondtam neki, hogy jövőre lesz szíves úgy készülni, hogy a futásra odaérjen, mert hogy én még egyszer nem futok, az holtbiztos.

 

Öcsém és a menyasszonya hoztak egy ismerős kislányt is, Noncsit, akivel Csabi már többször találkozott náluk, és nagyon odavolt érte. Megállapítottuk, hogy a rajongás nem múlt el, képekkel is bizonyítom. :)

A nagy találkozás, és az ölelgetések után voltak ugrálóvárban, dodzsemezni, vonatozni, körhintázni.

Csabinak a dodzsemezés tetszett legjobban, két kört ment öcsémmel, de ha rajta múlik, még mindig ott lenne. Persze, ha az anyja krőzus lenne...

Mindenhol 500 Ft volt egy zseton, ami pár perces menetet jelent. Nem semmi... Kész vagyon egy ilyen kiruccanás a gyerekekkel, mert azért ha már ott vagyunk, csak engedem, hogy felüljön valamire. Mondom neki mindig, hogy sokba kerül, nincs nálam annyi pénz, és meg is érti Csabi, de azért mégiscsak gyerek, persze, hogy le sem akar jönni a körhintáról. Azért valahogy muszáj elcsábítani, ilyen volt most az ingyenes ugrálóvár, amit mi favorizáltuk, mert az ingyen volt. :) Smucig felnőttek... :)

Fanni eddig egyszer volt szüleimnél, anyák napján, és akkor nagyon elkámpicsorodott, amikor az idegen környezetben a mama ölébe került, úgyhogy kíváncsian vártuk, most hogyan fog viselkedni. Szerencsére most nem volt gond, vannak a szekrényen ott is üvegfestett képek, még „Csabi idejéből", ezek nagyon tetszettek neki. Amíg mi a nagyokkal a pénzt szórtuk, addig a Fanni elaludt a babakocsiban, a Papa sétált vele. Dél körül felmentünk, mert öcsikém egy szál trikóban addigra szétfagyott, de alig bírtuk a gyerekeket rábeszélni. Épp jókor indultunk el, mert elkezdett szemerkélni az eső. Gondoltam, esik kicsit, aztán majd eláll, ezzel szemben egész nap esett. Fent Csabi és Noncsi azért néha összeveszett azon, hogy melyikük építménye a magasabb, de hát a legjobb házasságban is előfordulnak cívódások. :)

A nagyok alig ettek valamit, bezzeg Fanni nagyon jól evett a mamáéknál.

Legnagyobb bánatára most sem sikerült a papát megszabadítani a szakállától, viszont a mamának jó pár szál haja végezte a Kisasszony kezében... :)

Szerencsére öcsém hazahozott minket, mert Gabi suliban volt, csak este fél 11-re ért csak haza. Az eső persze végig zuhogott, de szerencsére 7 körül már itthon voltunk, a gyerekek már 8-fél 9 körül aludtak. 

Vasárnap voltak rendezvények a sportpályán, el is terveztem, hogy elmegyek a gyerekekkel. Természetesen úgy kellett menni, hogy a Forma1-re hazaérjünk... :)

Volt kutyás bemutató, a színpadon tánc, fel lehetett ülni mindenféle járműre, kismotorra, quad-ra, tankra, tűzoltó autóra. Csabi mindegyikre csak ránézett, menjünk tovább - mondta, nem akarta kiróbálni egyiket sem. Kért jégkrémet, aztán rögtön meg kellett keresnünk, hol van az arcfestés, mert Ő pókember szeretne lenni. Vagy fél órát álltunk sorba, de Ő nem reklamált, nézte, ahogy a nénik festik a gyerekek arcát. Fanni meg Csabira meresztett utána nagy szemeket, de tetszett neki, mert mosolygott rá. Utána Csabi még kért egy jégkrémet, és mennünk kellett haza, hogy megnézhesse magát a tükörben. :) Apja és a Mama szerint ijesztő volt, de lényeg, hogy Csabinak nagyon tetszett.

****

Fanni továbbra is "csak" forog. Nemrég megfigyeltem, hogy a két kezére támaszkodva forog körbe-körbe, akár 360 fokot is. A kiságya a legmagasabb állásban volt eddig, de egy hete állandóan megfogja a rács tetejét, és felhúzza magát, fölötte meg kikukucskál rám. Ha elfárad, elengedi magát, és lefejeli a rácsot. Úgyhogy tegnap Apa eggyel lejjebb tette az ágyát. Kicsit furcsa neki, na meg nekem is, de majd megszokja. Először nézett rám, hogy itt valami nem stimmel, de hamar túltette magát a dolgon. :)

Íme néhány kép Róla is. A fürdés előtti vetkőzésnél mindig nagyon nézegeti a szennyestartót, ezért tegnap Apja bele is tette... Koszos a gyerek, ki kell mosni. :)

 

Hát igen, apukám, anyukám, és saját magam után legújabb áldozatom Fanni... :) Már egyszer levágtam a frufruját, de pár napja mindenhol megrövidítettem. Nagyon hosszú volt már, és alváskor mindig nagyon megizzadt, úgyhogy jó pár tincsét kicsit rövidebbre vágtam. Több részletben, de sikerült. Íme egy ilyen volt - ilyen lett fotó. Kicsit fiús, de ilyen pici korban szerintem nem számít. :)

 

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | Következő
twitteriwiwfb

Blog info

Fanni & Csabi mindennapjai

Mindennapi történések, események CsabiBátyus és FanniHugi életéből - SzilviAnyu "tollából".

img

Gyermekek

Galambos Csabi
child_110
13 éves, 10 hónapos, 1 hetes
119 cm, 18000 g
Galambos Fanni
child_111
9 éves, 2 hónapos
86 cm, 11060 g
Fejlődés »