Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Varga Viktória Ez nálunk is ugyanígy van, egész délutánokat töltü...
    2011-08-02 17:32:18 (Agyő pelus!)
  • Sipos Szilvi Szia Viki! Én a hajamat tépem kakiláskor... Fanni...
    2011-07-29 11:23:38 (Agyő pelus!)
  • Varga Viktória Szia Szilvi! Végre Regi is elhagyta a pelust, e...
    2011-07-28 12:05:15 (Agyő pelus!)
  • Hegedűs Anna Az internet alapján nem szabad elhinni semmit a be...
  • Jakab Gabriella Olyan, mintha magunkról olvastam volna... két évve...

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2010 január

Anyukám elbeszélése alapján öcsémet és engem gyakran ikreknek néztek. Ezzel szemben az én gyerekeim jóformán egyáltalán nem hasonlítanak... Talán a szemük, szemformájuk igen, de más nem.

Fejforma: Csabinak kerek (bár mostanában nyúlik), Fanninak hosszúkás.

Szem, szemszín: a formájuk hasonló, szemszínük kék, de Csabinak világosabb volt ennyi idősen. Apjának és nekem zöld a szemünk, lehet, hogy Fanninak is a lesz.

Orr: hasonlít, de szerintem, Csabinak kisebb volt.

Száj: Csabinak teltebb volt, Fanninak kisebb.

Összegezve, nem sok hasonlóságot látok. Fanni jobb húsban van, most 4 és fél hónaposan akkora, mint Csabi 6 hónaposan és 6 naposan. :)

Íme képekben:

 

Visszavittük Csabit kedden a Madarászba, kontrollra. Hihetetlenül sokan voltak, elég nehéz volt a várakozás. Az orvos is minél hamarabb ki akart minket küldeni, mondta is, hogy igyekezzünk, mert nagyon sokan vannak. Gabi nagyon nem volt szimpatikus neki, engem viszont még simogatott is...

Tehát. Nem mondta el, hogy mit fog csinálni, ezért Csabi nagyon meg volt ijedve, amikor le kellett feküdnie a vizsgálóasztalra, és le kellett tolni a gatyóját. Ha csak annyit mondott volna az orvos, hogy megnézi és átköti, akkor nem sírt volna Csabi. Utólag mondta is szegénykém, hogy nem is fájt, és ha ezt előre tudja, akkor nem sírt volna.

Szinte végig hozzám beszélt az orvos (50 körüli férfi), hiába Gabi volt az, aki kérdezett. Szerinte mást mondott egyébként első alkalommal, és mást mondott most, amikor mindketten ott voltunk. Lényeg, hogy begyulladt Csabinak egy zsírmirigye, és ha ez még egyszer megtörténik, akkor műteni kell. Apja kérdezte, hogy mit jelent pontosan a műtét, erre az orvos azt válaszolta, hogy majd akkor megbeszéljük, ha aktuális lesz. Szóval marhára segítőkész volt, tényleg túl akart már lenni rajtunk. Azért megérthetné, hogy ez nem mondjuk egy kéztörés, amiről többet tud az ember, még jó, hogy lenne sok kérdésünk, hogy mitől alakul ez ki, lehet-e védekezni ellene, satöbbi. Jó, utána lehet nézni az interneten is, de azt az orvosok ugye nem szeretik. Egy ismerősöm is megkapta egyszer az orvostól, hogy most az internetnek hisz, vagy neki?! Egyébként természetesen utána néztem a neten, de pont ezekre nem találtam választ. Ha még egyszer kialakul, biztos, hogy nem ehhez az orvoshoz megyünk, már megbeszéltük.

Holnap kell még visszavinni, aztán jövő héten mehet oviba. Már nem fáj neki, WC-re is tud menni, úgyhogy ez is rendben van. Remélem, még egyszer nem kell átesnie ezen szegénykémnek.

Jelentése = „A végbél és a végbélnyílás körüli zsírral és kötőszövettel kitöltött periproctalis tér bakteriális fertőződése által okozott gyulladásos beszűrődés, amely a folyamat előrehaladtával beolvad, és igen bűzös, sokszor 100-250 ml mennyiséget is elérő gennyet tartalmazó tályoggá alakul."

Nem felvágni akarok, eddig nem tudtam, mit jelent a címben lévő kifejezés, csak ma olvastam utána. Tanultam ugyan latint a gimiben, de nem orvosit... Szóval, Csabikámmal összefüggő a dolog. 1 éves és 9 hónapos volt, amikor észrevettünk egy kis gennyes gumót a popsiján, nem messze a végbélnyílásától. Szerencsére nem fájt neki, csak néha viszketett. Elvittem a gyerekorvoshoz, aki elküldött a gyereksebészetre. Azt mondták, tályog (kb. ezt jelenti a latin kifejezés is), adtak gyógyszert, hogy hátha magától kifakad, de legalábbis még érlelődnie kell, és visszarendeltek valamivel későbbi napra. Azt is mondták, hogy a pelenkától lehet, és nem mi voltunk akkoriban az egyetlen ilyen esetük. (Egy akkori felvételen így mondta Csabi: „Dóto bácsi meigáta" = doktor bácsi megvizsgálta. :)) Vagy háromszor vittük vissza Csabit, de sosem volt még elég érett, hogy ki lehessen szúrni. Végül csak kiszúrta az orvos, és ennyi. Nem mondta, hogy bármi további teendőnk lenne.

Több mint 3 évig csak a popsiján lévő kis bemélyedés emlékeztetett minket a fenti esetre, Csabi szerencsére már elfelejtette a történteket. Karácsony előtt pár nappal, alighogy meggyógyult a torokgyulladásos betegségből, újra kijött egy gumó a popóján, méghozzá szemlátomást ugyanott, mint anno. A mostani gyerekorvos tett rá dunszt kötést, mondta, hogy még nem érett, de előbb-utóbb vagy kifakad, vagy ki kell szúrni, és ha rosszabbodik, vigyük el a gyereksebészetre, Vácra. Hát nem rosszabbodott, ugyanakkora maradt. Pár napja beszéltünk róla, hogy csak el kell majd vinni a Madarászba Csabit, hogy nézze meg egy sebész. Tegnap este Csabi kakilt, Apja törölte ki a popsiját, és látta, hogy nagyobb a gumó, úgyhogy ma reggel el is vitte Őt a Madarászba. Szegénykém már este óta nagyon sírt, mert félt. Fél 10 körül hívott Gabi, hogy jönnek haza, többet nem mondott, azt mondta, majd itthon. Elvileg úgy volt, hogy az orvos után szüleimhez elviszi Csabit, Ő meg bemegy dolgozni. Sejtettem, hogy ha hazajönnek, akkor megvolt a felszúrás, és Csabi nincs jól. Hát, utóbb kiderült, hogy felvágta az orvos, és úgy kanalazta ki a gennyet a sebből. Szegény Csabikám hogy sírhatott... Kapott ugyan előtte érzéstelenítőt, de azért érezte, jaj, nem is gondolok bele, mert sírhatnékom támad. Szerencsére itthon már nem fájt neki, csak amikor pukizik, mondta Ő. :)

Viszont lehet, hogy rosszabb a helyzet. Gabit szabályszerűen letolta az orvos, hogy miért a háziorvoshoz vittük, nem láttuk, hogy sebészeti eset? Hát nem, nem vagyunk mi orvosok, a gyerekorvos meg azt mondta, hogy ha rosszabbodik a helyzet, akkor vigyük el. Szóval lehet, hogy a végbélnek egy mellékága ez tulajdonképpen, aminek nem kéne, hogy ott legyen, mert oda is ürül a salakanyag, és akkor műteni kell. :( De nagyon-nagyon remélem, hogy nem erről van szó, hiszen több mint három évig semmi nem volt a popsiján! Holnap kell visszavinnünk, megnézi, és kiderül, hogy kell-e műteni. Én is menni fogok, már ki is próbáltam, hogy Fanni megeszi-e a tápszert (eddig még nem kapott), de simán letolta a 210 ml-t, és ha több lett volna az üvegben, szerintem azt is benyakalta volna!  :) Úgyhogy semmi gond, nyugodt szívvel hagyom itthon szüleimmel holnap, ha nem lesz elég a lefejt anyatej, kap tápszert.

Csak ne kelljen műteni Csabit...!!!

Karácsony után, vasárnap nagyon nyűgös volt szegény Fannikám, csak ölben volt neki jó, úgyhogy semmit nem tudtam csinálni. Nagyon csúnyán köhögött, úgyhogy eldöntöttem, hogy hétfőn elviszem orvoshoz, bár Apja azt mondta, felesleges. El is jöttek hétfőn szüleim, a papa itthon maradt Csabival, mi meg a mamával és Fannival elmentünk az orvoshoz. Hát jól tettem, hogy mégis elvittem, mert hörghurutja volt. Azt mondta az orvos, hogy úgy köhög szegény, mint egy bagós, tüdőből. Úgyhogy írt fel neki antibiotikumot. Muszáj volt, és hatott is a gyógyszer meg az orrcsepp. Egész nap sokat aludt, ki tudtam mindent vasalni, Csabi meg palacsintát sütött a mamával. Az éjszaka is jól telt, Fanni este 8 körül elaludt, és csak 02:30-kor, majd 06:30-kor kelt fel enni. Végre a saját ágyamban aludtam.

Kedden is sokat aludt Fanni, egyre kevesebbszer kellett szívnom az orrát, de köhögni sokat köhögött és csúnyán is. Egy hétig volt beteg, de nagyon jól viselte a Drágám. A gyógyszert is szépen bevette, mondtam is Csabinak, hogy „látod, Vele nem kell úgy szenvedni, mint Veled". Csabival szabályosan közelharcot kell vívni, míg beveszi a gyógyszert.

Egy hét múlva kellett Fannit visszavinni, meg is gyógyult addidgra. A 3 hónapos oltást is megkaphatta 3 nap múlva. Szegénykém, hogy ordított, mindkét combjába kapott szurit, de azért vszonylag hamar megnyugodott, csak nem volt szabad letennem... :) Szerencsére nem lázasodott be most sem, de egy fél kúpot kellett neki adnom, az orvos utasítására. Hát aki ezt kitalálta! Mármint hogy fél kúp kell a babáknak! Vagy én vagyok elképesztően béna, ami mondjuk elképzelhető, vagy teljességgel lehetetlen, de nem tudom úgy félbevágni a kúpot, hogy a másik fele is használható legyen! Mindig szétmorzsolódik... Na mindegy, az egyik felet be tudtam neki adni, ez a lényeg.

A Karácsony szépen telt, Csabi meggyógyult addigra. Szenteste napján Irén mamánál ebédeltünk. Fanni nem nagyon szeret idegen helyen lenni, és először, mikor voltunk ott, nagyon nyűgös volt. De ezen a napon egy fokkal jobban viselkedett, úgyhogy talán csak hozzá kell szoknia a környezetváltozáshoz. Keveset aludt, de a nagynénjére sokat mosolygott. :) Viszont 3 óránként evett, aminek én nagyon örültem, mert előtte napokig alig akart enni, állandóan kilökte a cicit és csak ordított. Ha viszont először az ujjamat adtam a szájába, és amikor elkezdte szívni, akkor gyorsan megkapta a cicit, akkor evett rendesen! A fene se érti ezt - gondoltam. De ezzel a módszerrel és teázással valami került a kis gyomrába. Szerintem a hasa és az ínye fájt. Na, ezért örültem, hogy 24.-én rendesen szopizott.

A karácsonyfát már 23.-án feldíszítettük Csabival. Hogy élvezte! Nem egyszer elmondta, hogy ez a legszebb évünk, és hogy ez a legszebb karácsonyfa! :) Ha rajta múlt volna, akkor minden fellelhető díszt feltett volna a fára, alig tudtam lebeszélni. Idén túlnyomó részt arany-ezüst színű volt a fánk, tavaly kék, Apa miatt. Persze, hogy Csabi most is kéket akart, de aztán kitalálta, hogy jövőre mégis inkább piros legyen. Majd meglátjuk.

Karácsony első napján szüleim és öcsémék jöttek el hozzánk. Délután pókereztünk Apa új pókerkészletével, addig mama foglalkozott a gyerekekkel.

A második napon mi mentünk Jenő papáékhoz. Egyszer aludt el Fanni kb. ¾ órára, de nem volt nyűgös, és enni is sűrűn evett. Délután viszont elkezdett köhécselni, és hallottuk, hogy le van neki rakódva a torkára a váladék, és nehezen is kap levegőt. Úgyhogy elindultunk haza, persze, Csabi akkor lett éhes, úgyhogy előbb evett. Fanni szerencsére elaludt hazafele, viszont este nagyon sokáig fent volt. sokszor kellett szívnom az orrát, persze, utálja, de muszáj volt, mert nehezen kapott levegőt, evés közben is. Szerencsére enni evett, ezzel legalább nem volt gond. Az éjszaka szörnyű volt. A szobájában aludtam, hogy halljam, hogy vesz levegőt. Elég sokszor felsírt, de azért valamennyire tudott aludni, persze, éjjel is szívni kellett az orrát.

Karácsony előtti héten Csabi itthon volt, mivel Apja sem ment dolgozni, így Ő is szabit kapott az oviból. :) Naná, hogy lebetegedett... Lázas volt, nagyon csúnyán köhögött, és folyt az orra. Elmentünk az orvoshoz, aki megvizsgálta, mondta, hogy begyulladt a torka (mindig a torkára mennek a betegségek...) és kérdezte, hogy azért írjon-e fel antibiotikumot. Tőlem kérdezte! Hát én vagyok az orvos?? (válasz: nem - a szerk. :) ) Mondtam, hogy igen, írjon fel. Előtte előfordult, hogy valami homeopátiás gyógyszert írt csak fel Csabinak. Lehet, hogy egyesek nagyon odavannak az ilyen homeo-s szerekért, és lehet, hogy egyeseknek tényleg jók ezek a homeo-s szerek, de Csabinak eddig egyszer sem használtak... úgyhogy mondtam, hogy legyen antibiotikum. Elég szörnyű éjszakáink voltak, Csabi nagyon köhögött, az orra is eldugult. Jópár napig mellettem aludt, azaz kitúrtuk szegény Apját. :)

Láza is volt, 39°C közeli, de mindig csak éjszaka, nappal legfeljebb hőemelkedése volt. Lázcsillapításra eddig Nurofen szirupot használtunk, Csabinak ízlett is a málna ízű (a narancsos nem). Na, most kitalálta, hogy nagyon rossz az íze, nem veszi be. Úgyhogy kész kínszenvedés volt bevetetni vele. Mondtam, hogy nem muszáj, de akkor kúpot kap. Végül belement, és utána már csak a kúpot kérte, a Nurofent nem volt hajlandó bevenni. Pedig elvileg felváltva kéne kapnia... De örültem, hogy valamit be tudtam neki adni, amitől lement a láza.

Antibiotikumot is írt fel az orvos. Csabi mondta, hogy rossz az íze, nem lehetne inkább kúpot helyette? Mondtam, hogy nem, muszáj bevenni, de nem volt hajlandó. Próbáltam, hogy én öntöm a szájába, de a felét kiköpte. Úgyhogy megmondtuk neki, hogy ha pl. a 9-esre ér az órán a nagymutató, és Ő még nem vette be a gyógyszert, akkor jön Apa, és beadja neki. Ez általában használt is.

Egy hétig volt beteg. Nem különítettük el a gyerekeket, de úgy tűnt, Fanni nem kapta el. Mint utóbb kiderült, ez hiú ábránd volt... :(

Talán néhányan emlékeznek a Mézga-sorozatra, de arra, amelyikben Aladár az Űrt járja. Már nem emlékszem, miért, de az apja 100-szor leíratta vele ezt a mondatot egy füzetbe: „A testvéri szeretet melengeti keblemet". Az utolsó - asszem - 77-et Aladár egy kis varázsló törpével íratta le, aki nem egymás után varázsolta bele a füzetbe, hanem egymásra. :)

Maga a sztori nem illik ide, de valahogy eszembe jutott. Csabi kezdetektől fogva szereti Fannit, hovatovább nem egyszer azt mondta, hogy még engem sem szeret annyira, mint Fannit! Nem is baj, legyen is így, csak éppen olykor előfordul, hogy azt mondja, ne etessem meg még Fannit, hadd sírjon, inkább vele játsszak még...

A testvéri szeretet Fanni szemszögéből: mindig olyan imádattal néz Csabira, hogy az csúcs. Egyből mosolyog rá, majd' kiesik a szeme, úgy néz rá, nagyon tetszik neki Csabi. Tegnap Csabi épp akkor kért inni, amikor épp Fannit itattam cumisüvegből. Megkértem Csabit, hogy itassa tovább Fannit, amíg én töltök neki teát. Hát Fanni egyből elkezdett nagy szemeket mereszteni a Bátyuskájára, és ivás nuku, csak nézte Csabit, kilökte a cuclit, és vigyorgott rá bőszen. :)

Imádom azokat a képeket, ahol ketten vannak! Sajnos Csabi mostanában elhülyéskedi a fényképezéseket, állandóan idétlen pofákat vág, pl. becsukja a szemét, kinyújtja a nyelvét. Ha normális képet akarok, akkor meg kell zsarolnom valamivel, ami eddig azért mindig bejött. :)

Csabinak anno vettünk fürdetővödröt. Már nem is tudom, hol hallottunk róla... Lényeg, hogy - a nagytudású emberek szerint - a babák jól érzik magukat benne, mert hasonló pózban ülnek benne, mint az anyuka hasában.

Csabi tényleg szerette, egész sokáig elvolt benne, nézelődött, egyszóval használtuk egy pár hétig, hónapig. Persze fürdetni nem lehetett benne, úgyhogy egy kis ücsörgés után a kiskádjába beleborítottuk a vödörből a vizet, belefektettük a kádba Csabit, és úgy fürdettük meg. Hah, mi ez a költői többes? :D Vagy három hónapos koráig Apja reszortja volt a fürdetés. Amikor én rákényszerültem erre, mivel Apja kimenőt kapott estére, kissé félve kezdtem hozzá, bevallom őszintén.

Gondoltuk, kipróbáljuk Fanninál is a fürdetővödröt. Majdnem három hónapos volt, amikor ez történt, de akkorra kinőtte, mi legalábbis úgy gondoltuk, és nem is láttuk rajta, hogy élvezné, úgyhogy többször nem kísérleteztünk... Azért egy képet készítettem, lehet összehasonlítgatásokat végezni. :)

Csabi a vödörben 2005.02.28.:

Fanni a vödörben 2009.12.05.:

 

Fanni születése előtt úgy gondoltam, hogy simán ráadom majd Csabi régi ruháit, amik túlnyomó részt kék színűek. Azért a kollégáimtól a búcsúztatómra kapott Kenguru Gold ajándékutalványon vettem néhány csajos színű ruhát, plédet, ágyneműt. (Remélem, nem minősül reklámnak, hogy kiírtam az áruház nevét... :))

Igen ám, de rugdalózóból csak kb. 3 lányos volt, és én már pár nap után mondtam, hogy ez így nem mehet tovább, állandóan „lecsabiztam" szegény Fannit, és bebeszéltem magamnak, hogy mindez a fiús színű ruhák miatt van. :) Apja is „beszólt" néha, hogy tiszta fiús ez a jány. :D

Úgyhogy a babaszobán kerestem is használt kislány ruhákat, és egy tízesért egész sokmindent vettem, nadrágokat, pólókat, bodykat, fehérben, rózsaszínben, szóval nagyon örültem a vásárlásnak. Még piros színű overált is kaptam, mert nehogymár a kék színűt adjam rá! :D

A babakocsik, mindkettő, kék színűek, ahogy az egyikhez tartozó bébihordó is, de az nem zavar.

Tehát a bébihordó a Bátyusé volt, de Fanninak is tökéletesen megfelel.

A 32. szülinapomkor és anyósom szülinapján készült a következő 3 kép:

Eleinte nagyon sokat aludt Fanni, valószínűleg, mert kicsit sárga volt. Előfordult, hogy nem bírtuk felébreszteni, hogy egyen, de még maga a csecsemős nővér sem a kórházban. Pedig csinált vele mindent, felvette, fordítgatta, masszírozgatta, segített cicire tenni, de Fanni két slukkot szívott, aztán bealudt, hagyjatok Ti engem békén, gondolhatta. :) Úgyhogy a nővér is feladta, mondta, hogy nemsokára fürdés, akkor úgyis felébred, próbáljam utána etetni.

Ez az álomkór itthon is folytatódott, kétségbe is estem, hogy nem eszik ez a gyerek, éhen fog halni. De ahogy múlt a sárgasága, megjött az étvágya, később meg nem győztem etetni. Egy kolléganőm - akinek szintén besárgult picit a kislánya - írta, hogy neki azt mondta az orvos, hogy itassa, attól jobban múlik a sárgaság. Érdekes, nekem ilyet nem mondtak. Mindegy, nem lepődöm meg, ahány gyerekorvos, annyifélét mond ugyanarra a problémára, erre Csabinál már rájöttem...

Íme néhány kép, kedvencem, ahol Csabi doktor bácsi a picit sárga Hugicáját vizsgálja. :)

Az ablakból figyeltük mi, lányok, ahogy a fiúk a bányában... akarom mondani, a kertben dolgoztak. :)

 A Pici és a Nagy. :)

Fanni mindig rajongva nézi Csabit. :)

Nagyon vártam már, hogy megszülessen, mert ezt a második terhességet sokkal rosszabbul viseltem, mint az elsőt. Mit rosszabbul, az elsőnél semmi bajom nem volt. Jó, az elején volt émelygés, érdekes módon pont az azt követő nap kezdődött, amikor megcsináltuk a tesztet... :) De ezen kívül semmi bajom nem volt, még a negyedik emeletre is egyhuzamban fel tudtam menni. Most meg... Émelygés persze volt, szédülés is, nagyon fáradékony voltam, de nem tudtam annyit pihenni, mert ugye itt volt Csabi. A végén azért elértem, hogy egyedül mosakodjon meg, ne kelljen a kádba hajolgatnom. Sajnos, azóta leszokott róla, mondhatni visszafejlődött, meg kell próbálnom újra rávenni. És hát a kézzsibbadás. Egy kolléganőm is erre panaszkodott terhessége alatt, emlékszem, akkor nagyon csodálkoztam, hogy ilyen is van, aztán most megtapasztaltam... vagy két hónapig zsibbadt a kezem. Először csak éjjel, gondolom, elfeküdhettem, és reggel hamar elmúlt. Aztán a kisujjam zsibbadása nem múlt el, egész nap zsibbadt. Szép fokozatosan sorban a többi ujjam is elkezdett állandóan zsibbadni, végül már fogni is bizonytalanul fogtam. Ez sajnos megmaradt még szülés után is, de 2-3 héten belül elmúlt.

Maga a szülés sokkal rosszabb volt, mint Csabinál, de ezt nem részletezném itt is.

Íme egy pocakos kép az utolsó időkből, valamint néhány születéskori kórházi kép.

 

Miért is kezdek bele? Meddig fogom írni?

Az első kérdésre könnyebb válaszolni. Több mindenkinek is szoktam írni, hogy mi minden történik velünk, és gondoltam, egyszerűbb lenne egy linket küldeni, mint e-mail-eket szerkesztgetni. Na meg utóbb jó lesz visszaolvasni, hisz sokmindent elfelejt az ember, hiába gondoljuk, hogy erre aztán biztos emlékezni fogunk, míg élünk. Hát nem, olyan sokminden a felejtés homályába vész Csabival kapcsolatban is, hogy eldöntöttem, le kell írnom, legalább mostantól az eseményeket.

Az utóbbira nem tudom a választ... Az ilyen dolgokban nem nagyon vagyok kitartó, valahogy mindig félbemaradnak ezek a naplószerű írogatások. Csabival is elkezdtem írni, igaz, egy, azaz kettő kis füzetbe, de 9 hónapos korában félbemaradt. Azért most, Fanni születése után jó volt visszaolvasgatni, hogy Csabi hány centi és hány kiló volt ugyanennyi idősen.

Hát, igyekszem most kitartóbb lenni. :)

Jó olvasgatást kívánok, még ha csak magunknak, akkor is. :)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »
twitteriwiwfb

Blog info

Fanni & Csabi mindennapjai

Mindennapi történések, események CsabiBátyus és FanniHugi életéből - SzilviAnyu "tollából".

img

Gyermekek

Galambos Csabi
child_110
13 éves, 1 hetes, 3 napos
119 cm, 18000 g
Galambos Fanni
child_111
8 éves, 4 hónapos, 3 napos
86 cm, 11060 g
Fejlődés »