Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Varga Viktória Ez nálunk is ugyanígy van, egész délutánokat töltü...
    2011-08-02 17:32:18 (Agyő pelus!)
  • Sipos Szilvi Szia Viki! Én a hajamat tépem kakiláskor... Fanni...
    2011-07-29 11:23:38 (Agyő pelus!)
  • Varga Viktória Szia Szilvi! Végre Regi is elhagyta a pelust, e...
    2011-07-28 12:05:15 (Agyő pelus!)
  • Hegedűs Anna Az internet alapján nem szabad elhinni semmit a be...
  • Jakab Gabriella Olyan, mintha magunkról olvastam volna... két évve...

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2010 november

Én legalábbis ezt szűrtem le az alábbi párbeszédből, ami Csabi és köztem zajlott le tegnap:

- Anya, a százegy kiskutya ugye régi mese?

- Igen.

- Még a Te gyerekkorodban is volt?

- Igen.

- Na neeee....

:)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Már amikor Csabi pici volt, tudtam, hogy eljön az az időszak, amikor feltesz „kínos” kérdéseket. Vettem is egy könyvet, ami pont ezekről szólt, de valahogy nem lettem sokkal okosabb…

Az egyik persze a halál kérdése. Két és fél éves volt, amikor keresztapám meghalt, de Őt ritkán látta, nem tudatosult igazán benne. Aztán három múlt, amikor nagymamám is elment, a Dédi, vele viszont az sokat találkozott Ibi mamáéknál. Akkor elmondtam neki, hogy meghalt a dédi, és már nem fogunk vele találkozni. Kérdezte, hogy miért nem, hol van? Mit lehet ilyenkor mondani… Mondtam, hogy elaludt örökre, és felment a felhők fölé, onnan lát minket. Kicsi volt még, elfogadta a helyzetet, ma már nem is nagyon emlékszik a Dédire, és ez így is van jól.

A másik, hogy hogyan került a hasamba a baba (amikor Fannival voltam terhes). Ezt épp Ibi mamától kérdezte, aki azt válaszolta neki, hogy apa beletette… :) Szerencsére azt nem kérdezte, hogy hogyan… :) Utána nálam nem firtatta a dolgot. Pedig számítottam rá. Hazudni azt nem akartam neki, pl. hogy a gólya hozza a babát, meg ilyenek, de hogy mit is mondtam volna neki, azt nem is igazán tudom. Apja nagyon nem híve a „gyerekhülyítésnek”, szerinte azt sem kellene mondani neki, hogy van Mikulás, Jézuska, húsvéti nyuszi, Ő nem is mondja. Mindenesetre örülök, hogy nem hozzá fordul a kérdéseivel…

 

Azt furcsállottam, hogy Csabi nem kérdezi meg, hogy hol jön majd ki a baba. Sokszor elmondtam neki, hogy anya majd nem lesz itthon pár napig, amikor a tesója születni fog, mert kórházban leszek, ahol a doktor néni segít majd Fanninak megszületni, és vigyáz, hogy semmi bajunk ne legyen, se a babának, se nekem. Megértette, és nem kérdezett semmit. Egy idő után már bökte a csőrömet, hogy vajon mit gondol a dologról, és megkérdeztem, hogy „Szerinted hol jön majd ki a baba, Csabi?”. Erre rám nézett, és teljes természetességgel azt felelte, hogy „Hát a köldöködön!”. :)) Hát lehet, hogy betoji vagyok, de meghagytam ebben a hitében, csak gyorsan elfordultam, hogy ne lássa, hogy röhögök… :))

A következő emlékezetes kérdés az az volt, hogy ugyan hol volt Ő, amikor anya meg apa gyerekek voltak?? Ezt szintén Ibi mamától kérdezte (sokat van ott a gyerek… :) ). Asszem mama megrökönyödve hirtelen valami olyasmit felelt, hogy az óperenciás tengeren túl várta, hogy anyáék felnőjenek, és Ő megszülethessen. :) Azóta már sok „behatás” érte, és most azt „vallja”, hogy a gyerek dönti el, hogy kiket választ szülőnek. Sajnos mostanában többször mondta nekem dühében (amikor leültettem öt perc büntire a székbe), hogy kár hogy engem választott anyának. Rosszul esik, persze, de tudom (vagy remélem), hogy nem gondolja komolyan. Elég hirtelen gurul dühbe, és olyankor előszeretettel vet oda valami bántó dolgot, aztán később persze bocsánatot kér, vagy úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és mondja, hogy „úgy szeretlek, anya”. Ez van. Remélem, kinövi. Vagy rosszabb lesz, ki tudja… Egyszer azt találtam mondani neki, hogy „nem tudom, kitől örökölted, hogy ilyen kis gonosz vagy”, erre felderülve azt mondta, hogy „akkor erről én nem is tehetek”. Azt nem lehet mondani, hogy hülye a gyerek… :)

Az utolsó, amit most megemlítenék az az a kérdése kisfiamnak, hogy hogyan született a legelső ember a földön. Hmm. Nem akartam befolyásolni, ezért azt válaszoltam, hogy vannak, akik abban hisznek, hogy van egy Isten, Ő teremtett mindent a földön, s így az embert is, de mások abban hisznek, hogy volt egy nagy robbanás, akkor alakultak ki a bolygók, így a mi Földünk is, és szép lassan kialakult rajta az élet. Erre rávágta, hogy igen, ezt látta a Minimaxon. Szuper, legalább valami hasznosat is lát ott a gyerek, megnyugodtam. :) De aztán elgondolkodott, és azt mondta, hogy szerinte Isten teremtette az embert. Valamelyik nap hazafele is pont erről beszéltünk, és egy bácsi megdicsérte Csabit, hogy milyen okos, hogy tudja, hogy Isten teremtette a világot. :) Persze ráér még eldönteni, hogy miben hisz, lehet, hogy változni fog a gondolkodása, igyekszem nem befolyásolni semerre.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Ha már nyáron nem voltunk, legalább most elmentünk. :) Baráti társasággal voltunk Balatonfüreden az október végi hosszú hétvégén. Amikor teljes volt a létszám, akkor 9 felnőtt és 9 gyerek volt jelen. :) Ez 4 családot plusz 1 főt jelent.

 

Mondanom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték, főleg Csabi. Sokat játszott a fiúkkal, későn feküdt le, úgyhogy ez neki kánaán volt. Fanni is élvezte a helyzetet, feltalálta magát, ide-oda sétált a gyerekek között, nézelődött. Első nap a hangját is alig lehetett hallani, ezért amikor később mégis kieresztette, többen felkapták a fejüket, hogy hangja is van ennek a gyereknek. :)

Az odaúttól kicsit tartottam, hogy’ fogja bírni Fanni a két óra autózást, de ebből egy órát átaludt. A végére ébredt fel, akkor kicsit nehéz volt lefoglalni, már sötét is volt, de este 6 körül végre odaértünk.

Szombaton borkóstolón voltunk, nagyon finom borokat kóstoltunk, a hidegtál is finom és sokféle volt. Csabi sokat volt levegőn a fiúkkal, Fanni meg el-elsétálgatott a székek között, néha odajött egy falatért. Vagy egy kortyért. Természetesen teáért, a bort csak megszaglászta. :) Elég sokat rágcsált a hétvége alatt, de ezzel nem volt egyedül. Na nem Csabira gondolok, mert Ő nem vitte túlzásba ott sem az evést.

Vasárnap túráztuk egy kicsit a szőlőtőkék között, közben szintén kóstoltunk két finom bort. Fanni elaludt közben, de bizisten nem a bortól! :)

Utána megebédeltünk egy étteremben, játszótereztünk, majd sétahajóztunk egyet a Balatonon, a naplemente is ott ért bennünket.

Hétfőn délben indultunk haza, Csabi elkezdett sírni, hogy még maradni akar – hiába mondtuk neki, hogy mindenki megy haza. Fanni nem sokkal indulás után elaludt, de Csabi nem, pedig régen Ő is olyan jókat aludt a kocsiban. Volt, hogy pont hazaérkezés előtt nem sokkal aludt el, ezért elmentünk még egy kicsit autókázni, hadd aludjon. :)

Egy dolgot hazahoztunk ám… a gyerekek bacikat cseréltek, és most mindkettő beteg. Pontosabban anya és apa is, mindenki köhög. Csabi a betegebb, este alig bír elaludni a köhögéstől, és éjjel is sokszor felkel arra, hogy köhögnie kell. Ez a negyedik hét, hogy nincsen oviban.

twitteriwiwfb

Blog info

Fanni & Csabi mindennapjai

Mindennapi történések, események CsabiBátyus és FanniHugi életéből - SzilviAnyu "tollából".

img

Gyermekek

Galambos Csabi
child_110
13 éves, 6 hónapos, 1 hetes, 3 napos
119 cm, 18000 g
Galambos Fanni
child_111
8 éves, 10 hónapos, 3 napos
86 cm, 11060 g
Fejlődés »