BLOG - BEJEGYZÉS

Túl korán dicsértem meg kicsi korában Fannit, hogy milyen jó baba... Csabi például nagyon sokáig elvolt a bébihordóban, elég volt neki, ha mindenhová vittem magammal a lakásban, és látott engem. Közben eljátszott szépen azzal, amit a kezébe adtam. Fanni bezzeg nagyon nyüglődik benne, állandóan szórakoztatnom kell, énekelek neki, bohóckodok, hogy legalább elmosogatni el tudjak. Ha ott ülök vele szemben, akkor semmi baja, simán elvan, de ahogy felállok, egyből elkezd eget rengetően üvölteni. Leginkább a betegsége óta ilyen, mert akkor persze nem hagytam sírni, ne fájduljon meg a torka, ne kezdjen el köhögni. Na, most ez megbosszulja önmagát. Elvárja a kisasszony, hogy mindig vele foglalkozzak, amit persze nem teszek, s ezt Ő sérelmezi, aminek hangot is ad.

Tegnap kivittem a járókát a konyhába, mert muszáj volt már a húsokat eltennem a mélyhűtőbe. Hát, mondanom sem kell, hogy végig üvöltött, pedig látott, látta, hogy ott vagyok, beszéltem hozzá, énekeltem is neki. Aztán már csak magamnak, hogy ne csak az ordítására figyeljek. Tele volt a járóka játékkal, de Ő csak ordított, közben engem nézett. Mindegy - gondoltam - , erősödik a tüdeje. Nem fogom mindig kivenni, Apja szerint így is elkényeztettem már Őt is. :) Remélem, előbb-utóbb megszokja, hogy nincs mindig ölben a popója, muszáj lesz neki. Ha a nappaliban leterítem a paplant, azon nagyon szépen eljátszik, persze, ott kell, hogy legyek, és néha engedi is, hogy vasaljak közben, de azért ezt nem viszi túlzásba.

Honnan a név? Csabit anno HisztiPistinek hívtam, ezért találtam ki a HisztiJulcsit Fanninak.

Néhány játszós kép: