Hát igen, próbálgatja a szárnyait, akarom mondani a lábait. :) Négykézláb rugózik, tolat ezerrel, abból felül, egyre jobban megtartja magát ülésben. Állandóan állni akar, pedig a lábai még nem sokáig bírják, szoktam is neki mondani, hogy „ingó-bingó rózsaszál", mert tényleg nagyon imbolyog, ha már elfáradt. De Őt a fáradtság nem tartja vissza, akkor is állni akar, majd anya megtart, gondolja. Milyen sok esze van már most... :)
A mászás sincs már messze. Ha fél méterre elé teszek valami érdekes dolgot, de nem ám a játékait (legfeljebb a cumiját), hanem például a távirányítót, vagy egy kártyalapot, azaz csupa olyasmit, amit általában nem lenne szabad megszereznie, akkor kommandós kúszásban odamegy érte! Nagyon muris, ahogy a bal kezére támaszkodva, azt maga alá gyűrve elrúgja magát az egyik lábával, és kúszásban halad, vagy inkább vetődik a kiszemelt célpont felé. :)))
Bár még csak forog, a szobában mindenhová eljut, méghozzá úgy, hogy hason fekve a kezein támaszkodva irányba áll, és ha jónak találja a pozíciót, akkor elkezd gurulni. Pár másodperc alatt a szoba másik végébe ér, de hogy, hogy nem, mindig az asztalnál köt ki, amin még ott a terítő, mert eddig mindig sikerült időben odaérnem.
A másik kedvenc helye ez a szék, ahova a kb. két hete elsajátított tolatási technika segítségével jut el. (Egy kolléganőm kislánya öt hónapos, és már tolat, nemrég olvastam, de sebaj, ilyeneken nem kedvetlenedek el. Kit fog már érdekelni az óvoda, iskola alatt, hogy ki mikor kezdett mászni, mikor állt fel, senkit. :) )
Amikor már nem tud tovább tolatni, akkor elkezd dühöngeni, hogy az ügyeletes rabszolga - természetesen én - nem ugrott rögtön, hogy kiszabadítsa szorult helyzetéből. :)
Pár napja észrevettem, hogy próbálkozik a négykézlábra állással. Sokáig nem tudja még emelni a popóját, mert nem egy pehelysúly a Drágám, de lényeg, hogy próbálkozik. Ahogy néztem, elgondolkodtam, hogy honnan tudja vajon, hogy most ez következik... Hihetetlen, mennyi minden van belénk kódolva.
Sajnos tévéfüggő a lelkem... Ha a nappaliban vagyunk, és nincs bekapcsolva a tévé, egyből mutat rá a kis kezével, és mondja, hogy "ühhh". Ez persze halandzsa, és sokmindenre használja, de anya nagy ésszel rájött, hogy ebben a szövegkörnyezetben ez azt jelenti, hogy tévézni akar. :) Nem megy mindig a tévé, de azért sokszor látja, mert ha Csabi otthon van, gyakran megy a mese. Azokat és a reklámokat nagyon szereti, Csabi is odavolt a reklámokért. Nem hülyék ezek a reklámkészítők, tudják, hogy a gyerekeken keresztül lehet megfogni a szülőket... Persze Fannit még csak a hirtelen képváltozások, hangosabb zene fogja meg, de Csabitól már kaptam pl. olyat, hogy Tide-ot vegyek, mert azzal fehérebb lesz a ruha... :s
Pár napja Csabi kitalálta, hogy Ő akarja etetni Fannit. Hát, én olyan jót nevettem!! Evett Fanni, nem érdekli Őt, hogy ki adja, csak adja valaki a kajcsit. :) Az volt a vicces, hogy Csabi minden falatnál, mikor Fanni felé közeledett a kanállal, kitátotta a száját. :)) Jó, magamon is észrevettem ezt néha, de most olyan vicces volt! :))
Csakúgy, mint Csabit, Fannit is nagyon érdeklik a számítógépes dolgok, nagyon tetszik neki Csabi billentyűzete - amit nyomkod, forog vele, fejbeüti magát, nembaj, és egere - aminek a jópofa nagybácsija szemeket, orrot, bajuszt rajzolt. :)
Mindennapi történések, események CsabiBátyus és FanniHugi életéből - SzilviAnyu "tollából".